|
|
gillz zenét hallgat Ti mind egyéniségek vagytok! Mi mind egyéniségek vagyunk! én... én nem... öööö... izé, jó, igen, Én is mind egyéniségek vagyok |
|
|
ahol online életet élek |
2005.jan.13 csütörtök. Ott folytattam. Idő híján. HSZK híján HIKesekedve. Okt. 19 kedd I always tried but now I realised I won’t go
through this again. Hát. Elmegyek, hosszú útra. Vagy nem. Egyszercsak, talán.
De lehet, h nem. Mert ezt nem lehet előre megmondani. okt. 18. Hétfő van értelme. Persze, mindennek van, amit mondunk, mert a
szavakkal teremtünk. Hogy aztán az összeférhető-e a valósággal, az eddigivel,
az más kérdés. Vagy nem kérdés. Tény. Vagy az egyik vagy a másik, . azt
hiszem, ez nem igaz, de a billentyűzetnek minden mindegy. Something Rotten.
Fázom. Nincs gáz, tehát se mosogatni se semmi. Fűtés nem. Veszítem el az
önazonosságomat. Ez baj? Kezd nem érdekelni… tényleg. Eddig se voltam
több egy váznál, csontvázra rakódott biológiával és társadalommal, nincs
kapcsolat a bent meg kinn között. A lélek magára marad. Dont forget to be the
way you are… :D nem érdekel. Hideg van. Remember me… whenever
nose start to bleed… megpróbáltam. Out of memory. Gyomromra irányzott
kés, igen, ott tessék felvágni. You don’t care about us. okt. 15. Péntek KMFDM Sucks! We hate our DJ’s… we hate our
music, especcially rap. KMFDM Sucks! Jóreggelt. Ma meghallgattam már a
… a… Freak XXI cd-t, ütött. Elsőre. Szép reggel, kevesebbet
aludtam, mint megint, mint lehetett volna, KMFDM Suks! K is for Kompressor.
Okéj. A sötét… a reggel, na mindegy, nemtom mikor időátállás, és
korábban kéne ehhez kelnem. Valamit akartam, de mitis? Felhők, ég, kék,
vájrusz gonna kill ja, izé, nem ezt, nem ezt, koncentrálni, hihi, ez vicces,
h micsinálni? Kicsit kapar a torkom. Akkor is, ha nem. Mi vagyok? nem, ez
most lételméleti kérdés, hanem, az énekkarban, izé, most joggal pattogok,
avagy sem. Nem mintha annyira érdekelne, mert az énekkar érdekel. Rájöttem,
mit fogok holnap reggel csinálni, vagyis inkább délelőtt, oké. Nem akarom. Be
kell majd ma mennem gépelemekre, mert feladatot kell megbeszélnem, hátha a
Kerényi bent lesz, vagy legalább paramétereket megtudok. És most kötelező!
Muszáj. Choose your destiny… … victory… mooortaaal combat.
Fight. Brutality, anonimity… fight. Lolmano. You willl never win.
Leállok, ígérem, vagy mivaaaaaan? Huhh. Vége. Igazából az előző albumra
festettem színtan házit, meg ötleteket termékből, erre meg lustulok. okt. 11. Hétfő élek. október 8. Péntek So ya thought ya might like to got the show…
dúdúdúdúú. Behind these cold eyes. Műszaki rajzból erre gyakorlotma a
betűket, az első pár sort írtam le, mint random szöveget. Boldog ifjúság. Úgy
menni be reggel, h utálom a műszaki rajzot, utálom a műszaki rajzot. Persze
kötelező volt, teghát csak ezért lehetett, h bementem. Mama loves her baby.
Sky made of blue… uuu… babe. Nincs mit. Helleo… hello… hello… is there anybody
in there… there is no pain … hangerőt rája… your lips move
but I can’t hear… áááááj have become comfortably numb.
Okéj…okéj…okéj… ÁÁÁÁ can you stand up? Come on it’s
time to go. Azt hiszem. Ez halálos. Welcome my son…
welcooome… tooo the mashine.. what did you dream? … Nincsenek
gondolataim. És ez most jó. október 5. Kedd Pendragon – If I were the wind. Lassan készül
belőlem magasabb verziószámú példány. Jó lenne, ha csak önmagamnak a bétája vagy
alfája lehetnék, de ez elmúlt, bétás voltam, alfás még soha. Igazából?
Hazudok? Nem hiszem, az igaz, amit mondok. Akkor lesz, attól lesz igaz, h
kimondom. Veszélyes beszélni. „People my people, captain my captain. Sail this empty vessel away from here to calmer
shores.” Azt mondja, valamit tenni kéne. De hogyan, de mit? Itten
szörnyek vannak. Vagy nincsenek, csak az idegpályáim salakon ugrálnak…
fejbe váglak, dulván. Meghalt az idő? Nemenemenemenem. Sorminta megint. Meg
kell próbálnom bemenni órára. Hátha a teremben lesz. De csak időre, cak
időre, nem hamarabb. Tehát elindulok egészkor. Viszek mindent, szerzek
tollat, üres papírt, mert nem rossz oda menni, ahova én mentem, csak
tehetetlenség. Az nagy. Elfelejtem, h kell nyugodtan aludni. Azt is, h van,
azt is, hogy nincs. Megolvad a napfényben a bőröm, de nincs alatta semmi,
hagyma, mint az ogre. Nem létezik, csak a felszín, ellopták alóla a vizet
igazából. A halakat most eszed, bár az, ha jól látom, inkább polip. Nem, ne
sajnáld. Ha elég, hát gyújtsd fel. Elfelejtettem. De már megint, nincs most új dolog, le
lehet írni sokszor. „We set sail on waters new. Our eyes set on a new world. It's time to wave goodbye To the lives I touched and left behind. But through this melody and rhyme I'll find some comfort here.” szept. 30. Csütörtök Mondjak valamit? Nincs igazán kedvem hozzá…
megszólalni sem, ha tudni akarod. Csöndben maradni. Örökre. szept.28 kedd nem, ehhez nincs igazán hangulatom. Mortiis. Előtte
próbálkoztam Tristaniával, csak sajnos a hörgések khm… szomorúvá
tesznek, meg nem. nem. Egy figyelmetlenség, és elmegy az eső. Süt a nap. szept. 23. Csütörtök aú. Fáj a hasam. Meg elfelejtettem elhozni a lapot, amit
elvállaltam, h begépelek, sőt, semmi nem maradt nálam, ami nyomasztó, mert
erre most van időm, begépelni mindent, hisz mást se tudok tenni. Kíváncsi
vagyok, meddig bírom jelentősebb mennyiségű kaja nélkül… bár egy nap
még nem sok, azt be se kell pótolni. Ki tudja, talán még jót is tesz.
Tiamat-Wildhoney. Szeretném lassan vissza a cdimet Mírieltől meg Esgaltól,
hiányzik az a pár album. Ejha, szép életcélok. Jó, kíváncsi vagyok, melyik
Hegylakót fogják ma játszani, azután, h tegnap az utolsó rész megvolt…
mert az utolsó utáni sorozatot hétvégente adják. Lényeges dolgok, de ennyim
maradt, meg esetleg az eső. Sőt. Csak az, ami lényeges. Holnapig szeretnék
rendbe jönni, persze nem a kóruspróba miatt, azt szívesen elhagynám, mert nem
akarok, nem akarok a kórussal elmenni. Elveszik a hétvégémet. Hé! Itt is esik az eső. És a Falban van egy hasonló gitár
elejű szám. Persze abban erre a dallamra énekelnek. Ne hörögj, lécci. Kösz. szept. 21 kedd ez meg nem az, de hála Istennek, felhős. És elaludtam az
első órát. Szomorú. Nem érdekel. szept. 20 hétfő pure morning… szept. 17. Péntek Valahol eltévedtem, tényleg. szept. 16. Csütörtök nem hiszem el. Szép reggel. Tüc-tüc, Funker Vogt.
Édesapám meglepetésszerűen letöltött. Hm… azért nem vagyok kíváncsi
annyira a véleményére :lol: de jó kedvem lett az borús ég alatt. Kedvenc
időjárásom ráadásul. És tegnap még az eső is esett, lenn, a boltban
találkoztam mégegy volt osztálytársammal, délután pedig másik kettővel,
beszélgettünk, Henrik esküvőt tervezgetett, Dani szereti a Beatlest…
azt hiszem nem beszélgettem velük ennyit a négy év alatt. Összesen? :D szept. 17 szerda. It doesn’t matter hard you hold on. Talán. Most
csak megint élők lelkét szívom. Bár tudom, lenne mit tennem. Alunni. Az
álmok. Alapvetően lehetnék boldog is. Mert felhők vannak, meg nem olyan éles
már a napsütés, nincs sürgető stressz semmibőll, de mégsem. Lehet. Talán,
mert meg akarom érteni? És ez hiba? A tudás? Vagy. Vagy mi. Jobb, mint az
unalom. szept. 16 kedd egyszercsak. Majd. És aztán, a levegőben korom száll.
Nagy pelyhekben, már nem kapok levegőt. Just trying to breathe. My name
isobel… valahol messze. Üveghegyen túl. Valami… valami….
Valami. Meghalt. Békés a frissen felásott föld szaga. Nem jobb ez így,
de… értelmét vesztette az értékelés. Valaki majd. Majd csak. Ne
felejtsem el. Maradjon minden csöndben. Húzzátok össze magatok. A föld
dübörög? Nem, én kiáltok. Felejtsd el. Jóvanna, csak Björköt hallgatok.
Possibly maybe. Figyelj, figyelj, valamit mondanom kell… nem, ez így
nem jó. Szétfagyott mosolyok. Tépni lehet a leszáradt bőrt. Vagy csak
plakátot a falról, már nem látod, már nem. Viszlát. :hihi: mondom…
visz-lát. Alásszolgája. Nem megy. My headphones… they saved my
life… hova mész? Ki figyel rád? Miért mész oda? Lát valaki? Kéne? Nem
kéne? Nincs ott? Itt marad? szept. 9 csütörtök Csendben maradni. Kell. Ahogy megfagy a levegő a
napfényben. A leveleket nézni. Most, vagy sokkal később, lehet, h soha. Soha.
Ez szép szó. Az S és a H illetve az O és az A miatt. Nem látom értelmét,
miért idegesít, h az egyetem. Mert nem érdekel, vagy igen? Ha érdekel, akkor
mi érdekel benne? Talán az, h ez elvileg élet? Vagy nem tudom még eldönteni,
de biztosra akarok menni, és ez lesz belőle? Always cold outside and its
freezing inside. Malkavian inside. Ráírom a nadrágomra, hogy Gyehenna iz nír.
Kimegyek egy délutánra és nem csinálok semmit! Megszököm az itthoni
semmittevésből. Jihhá. Time to claim it back. szept. 8. Szerda Azt
hiszem, néha boldog vagyok. egyre gyengébben süt a nap, most már lassan jó
lesz. Csak a fejem ne fájna. Tegnap meglepetésszerûen láttam egy rész
Hegylakót a Humor csatornát. Persze nincs mûsorban. És már láttam ezt a
részt, az utolsó elõtti sorozat elsõ része. Methos nélkül,
természetesen. Nem is érdemes így végignézni. Hjajj, két év. Hétközép. Elolvastam
a Pusztai farkast, hihetetlen, jókedvem lett tõle. Pedig nem erre
számítottam az elõzetesek alapján. Se a könyv fülszövege alapján.
Biztos túl gyorsan olvasok vagy mi. szept. 6. Hétfõ going back to all these wasted years. This time … everyone leaves in the end. Õsz van. Végre. De tényleg. Persze sikoltoznom kéne, elvégre volt már máskor is õsz, és nagyon hasonló, hiszen én voltam ott, és változtamnemváltoztam, mi a francnak gondolkodni errõl amikor mindig csak körbekörbe vannak az érzelmek is nemcsak a gondolatok, levegõ nélkül, igen, a központozás néha sokat segít néha nem vagy csak kitudja, én gyorsulok be ha nem látok érzek írok vesszõket egy lélegzetre ritmust mg nem szakítva olvasni olvasni olvasni írni mert elfogy az idõ és elfogy a levegõ, hacsak nem a növényeket telepítem be az agyamba, mohákat meg borostyánt. It doesn't matter how hard you hold on. Tessék. Tetszik? Árnyékot felhõt, aztán végre mehetek. augusztus 31 kedd Ma
már nyitva a HSZK, talán bepótolom a neten is a blog hiányait. Az
idõkiesést. Start again… start again.. start again… ma
délután megyek a lájvmegbeszélésre. De olyan üres augusztus 23 hétfõ Lázas vagyok, különös érzés. Úgy érzem magam, mint egy Placebo szám. Amit most hallgatok. Keringõ. És azt álmodtam, táncolok, valami elõadásra készültünk, de természetesen nem emlékeztem arra a fõpróbán, h valaha is megtanultam volna a lépéseket. Meg össze is vesztünk a helyiség tulajdonosaival, h csak az elõadáshoz szorosan kapcsolódó dolgokat csináljunk, ne térjünk L mindenfelé. Tegnap 38,6 volt, most csak 38,2 . Aludnom kéne, de nem bírok. Kettõkor még ébren voltam. Tán eltûnök hirtelen, mint erdõben a vadnyom. Ez van. Egyszerûbb lenne csak zenét hallgatni, hátha. Csak úgy, most nincs is nmit csinálnom, vagy igen? Nem emlékszem. Ja, persze, elvileg holnap mesélek, de ha nem gyógyulok meg addig, akkor nem. A fátyol a szemem elõtt, tegnap úgy felpörgetett a láz, mint búgócsigát, szinte remegtem, és még nem a "hidegtõl". Lehet, h felnyíratom a hajam, vagy vmi hasonló izét, vagy olyanra, mint a Molkonak, csak szõkében. Merthogy befesteni nincs kedvem, szeretem magamat szõkének. Néhány dolgot leegyszerûsít. Én tényleg zokni vagyok agyilag, de erre rá kell döbbennem rendszeresen, mert néha okosnak hiszem magam, ami elbizakodottság megminden. augusztus 17. Kedd Nincs idõ. Nincs idõ. Csak számok. A tegnap élménye: The Black Rose gothbetûs címke egy ruhán a boltban. Valami londoni gothboltból származott el ide. Sajnos a címke volt az egész ruhában a legjobb, azért meg nem fizetek. Talán alszom, talán nem. Talán igen, talán nem :looool: Expecto Patronum! Össze kéne hozni egy improvizációs KHEs elõadást. Nekünk, had tobzódjunk a nagyon belsõs poénokkal, mint a fehér bohóc, vagy még rosszabb. Hm, biztosítási papír az orrom elõtt. A közlekedési balesetes elhalálozás fizet a legtöbbet. Hm. :twisted: Sorozatangyalok? Serial angels. Fáradt vagyok. nincs mit. Aludni fogok, amíg nagyon meleg van, aztán majd netmegminden. Szomorú, szomorú, mielõtt elájulnék, kérlek, hozz virágokat majd a síromra, szeretnék sírt, még ha nem is vagyok ott, de, szeretnék amúgy, igazi mohás köveket, borostyánt, azt nagyon, légyszlégyszilégysz. Fábián Ágnes, 1983-2004. Böeee, pozõr, pozõr! Nem tetszik. 1983-2013. Vagy, Fábián Ágnes (1983-2073) elõadómûvész, írónõ emlékéve. Elõre tartsuk meg, h ott lehessek. Ez most tetszik, elõre megtartott emlékbulik. Augusztus 12. Csütörtök Nagyon jó volt a koncert. Igen. Tényleg így gondolom. Még aláírásom is van, mert minek maradjak a buliból ki, az énekes, nos, akár aranyosnak is nevezhetõ, kaptam tõle ölelést meg élményt, h le kellett betûznöm azt, h gillz. És végre (?) egyáltalán nem zavart, h én nem csinálok semmit sehol semmilyen színpadon. Persze vehetjük leépülésnek is, h nem érdekel. Távlati dolgok egyre kevésbé hoznak lázba. Az esõ elõtti és utáni levegõ, az Esthajnalcsillag a Hold mellett, hazaérni napkelte elõtt, aludni, aludni, aludni, aludni, aludni, aludni, aludni, aludni. Ennyi. Kísértenek mindenféle emlékek, másokban látok meg ismerõs alakot, meghalt az idõ. Aktívan kéne levegõt nézni, nem pedig képernyõt. De csak itt tudok mp3akat hallgatni… megvan. Szinte csak ezért ülök ide, hisz minek? Na jóvan, fárasztom magamat, azt hiszem, tettem valamit, de nem, ez nem az, csak májá. Ne nézz ide, nem vagyok itt. Augusztus 9. Hétfõ Szerdán
Crüxshadows. Talán el tudok menni majd. Szörnyû. Szarok az igazságra,
persze, igazságos háború. Egy általános jellegû cselekedet soha nem
tökéletes, nem veszi figyelembe az egyént. Felejtsük el az igazságot. Élet
vagy halál, vagy mivan. De az utolsó persze csak szõkéknek, sajnálom.
Majd újraalkotom magam. Július 15 csütörtök Hide
the tears in my eyes, cause boys don't cry. Keep in laughing. A nyárra
elõtt ide gyorsan bele írok a blogba, mert úgyse fogok géphez se most
pár hétig. Szörnyû. Fázom, pulóverben ülök a gép elõtt, itthon,
de jó. Esõkabátot ne felejtsek el elrakni, mert úgy érzem, h kell
majd. Killing the arab. Mit tegyek? Valaki, valaki. Tegnap este kimentem a
teraszra, h összeszedjem a frissen mosott-száradt fekete ruhahalmot, amit
majd táborba viszek (hiába, a :poseaur:ságért meg kell küzdeni)… ájm
alájv ánded. Miért van az, h Mózes se tudott ránézni a csipkebokorra, a
lángolóra. Amiért én se láttam, pedig tudtam, h az ablakokon kicsillogó fény
a hatalmas fák levelei közt átsuhan, és ez… szép. De mit jelent, ha
valami szép? Miért csak nézem, de nem látom? Ha a szemem sarkából
pillantottam oda, mint csillagokra szokás, akkor boldog voltam, mert
elhittem, h majdnem láthatóan létezik valami gyönyörû. Ha egyenesen
ránézek, nem látom. Can you help me? Álmos vagyok. aludni akarok. Semmi mást.
Álmodni, h pontos legyek. Mindent összepakoltam? Biztos nem. Csak ülök és
ülök… hm… ha hamar lefekszem, akkor nem kell gondolkodnom
vacsorán se, bár akor meg a reggeli.. hahh, minõ problémák. Július. 5 hétfõ Hát, nem tudom. Olyan furcsa ez így. Fény és sötétség határán, néha belevilágít a szemembe, s a következõ pillanatban megint nem látok semmit. Lehet, h elegem van, csak nem veszem észre. Mert néha jó ülni, amikor menni kéne, és fordítva, a barlang mélyén elrejtve kagylók meg csigavonalak, körbekörbe, egyre körbe, láncán kis kezöknek. What has happened to you? Vera, Vera… nem, nem ezt hallgatom, kerestem zenéket táborra, megakadtam a Loreena McKennit cdnél, úgya hogy van viszem, nem válogatok belõle. Ma délután Shrek2 meg telefonálni szerettem volna, csak minek igazából. Tulajdonképpen mit is akarok, ja. Inkább nem, nem érdekel… többet? Hm. |
amiket manapság olvasgatok najóvan bloggerek: |
|
...és ő vagyok: 3ad éves terméktervező a BME gépészkarán. tudjátok, vécécsészét és hajszárítót terveznek. ha nem derült volna ki a linkek alapján, szerepjátékozom. bocsánat. ha nagyon kíváncsi vki, nyugodtan megkeresheti fényképemet a neten, vagyok, névvel is mellékelve. |
|
|
|
|
|
|