gillz zenét hallgat

Ti mind egyéniségek vagytok!

Mi mind egyéniségek vagyunk!

én... én nem... öööö... izé, jó, igen,

Én is mind egyéniségek vagyok

ahol online életet élek

webchat.rpg.hu

http://www.tolkien.hu/

Rejtett Uradalom

július 4. Vasárnap

booooyz dont kráj. Girlz tú. So I hide my tears in my eyes. Tulajdonképpen én vagyok a kalaptoszos, hihi. Hihihi. Khm. Furcsa, nagyon furcsa. Mintha kimaradt volna innen nap. De nem tudom, most honnan hova tartok, van némi bizonytalanság a szakadék szélén, de lehet, h már leestem, szerencsére nem tudom, úgyse tudnék változtatni a helyzeten, legalább azt hiszem, h még földön állok. Belső gyermek becsapása? :rotfl: jah. Nem azt, nem lehet, ha már, ő mindent lát asszem, többet, mint én, csak magam elől elrejthetem az üvöltést. Ami hasznos, főleg szociális szempontból… hisz ki szeretne hullákkal beszélgetni? Jó, talán lehet ilyen az ismeretségi körömben, de a többség nem. Nem valószínű. Kill you without trying. Drop the bomb and run away. Ájm alájv end deeed. Megint emlékeket hoz a képernyőtisztító… halvány, elmosódott ködökről, eltűnő partokról, megminden. Jó idő van, tele felhővel az ég. Spiderman is coming… meg holnap a Shrek2!!! Énnemakarom, azt biztos nem, h mint egy félbetűs ismerősöm, csak emberről emberre éljek, vagy mi. Nem, nem vagyok vámpír… ok, nem ismerem be. Én nem ezzel a szereppel szeretném magamat azonosítani. Köszi gyerekember a Cure cd-t! J))) Zen vagyok, én vagyok Apu Levágott Körme. Kár, h senkihez és semmihez nincsen közöm… sajnálom, én is. Zenéket kéne gyűjtenem előadáshoz. Ennyi. Vagy mi… kacaj.

július 1. Csütörtök

Toll. Nem, Tool… azért is. Most mi van? Haldoklik a billentyűzet? Neeem, ezt nem bírom. Megyek semmicsinálni, aktívabban, mint itt, a gép előtt. Nemérnemérnemérnemér!

június 30 szerda

Nem adhatok mást, csak mi lényegem. Vagy mi. De miért pont 14? Azt még megértem, ha 17, elvégre… de 7 év az sok. De hát ez vagyok. Haha said the clown. Éééés gól. Aludni akarok igazából. Ma majdnem beleugrottam a Dunába. Khm. Ok, ez erős túlzás, csupán átfordult párszor a gondolat, h szívesen vízbefojtanám magamat. Épp elég kellemetlen halálnem ahhoz, h megérdemeljem. Nem érdekel. Tényleg közel járok ahhoz, h hátat fordítsak a fontos … dolgoknak. Valami még aranyfonállal köt, de könnyen elszakadhat, ez az ijesztő. Mekkorát fogok zuhanni? 1 métert, vagy Alice átzuhan a Föld túloldalára. 100 év. Sok, nagyon sok. 25 év. Az is. Máshol és másmikor élek? Nem, sajnos nem, egyszerűen 1 nulla helyett. Nem is élek igazából, talán senki nem él, akik engem észlelnek. Csak azt hisszük közösen, pedig párezer év meghaltak az emberek. Tükörképek egy kútba nézve. Csontvázkeringő a legalján a kútnak. Elég gót?!

Június 29. kedd

Namivan. Kedd. Csodás ébredések, egyebek. Egyelőre kösz, nincs mit, szombat éjjeli gyáripar nagyon jó lett volna… ha. Ha nem vagyok enyhén depi. Ezen is túl kell esni, mint a gyomorgörcsön. A kék a kék a kék akék. Majd, ma.

Jún. 24 csütörtök

Anathema Resonance. Mi van? Ja örülök, talán. Vagy nem mittomén. Nem olyan erős az önbizalmam, mint szeretném, a telefont pedig nem bírom. Nagyon nem. Mitől van cigiszagom? Telefonon keresztül nem jön, biztos. Talán a Sirius, mert ott éreztem halványan, kintről. Persze, ott sazabad, a múltkor is kiültem Dodieeval, miközben kihallgattam. Mi lesz velem? Ma találkoztam Nikoval, elrángattam rögtön kreatív megbeszélésre, annak örömére, h rég találkoztunk. Nem, nem hagyom, h a depi kékbe rántson. Galambom talán ne hallgass anathemát, hanem ülj hp2őt bámulni. Na ne. Az azért durva lenne. Majd ha Piton összes lesz filmen, talán, bár . nyissz. Sírva fakadok, rögtön, úgyhogy kéne rögtön valamit kitalálnom. Hisz a semmi, a semmi. Pedig ma megdícsértek, és örültem is talán neki. Mivan, mivan, mivan?

jún. 23 szerda

Júli 2 Tiamat valahol messze. Meg itt a fülembe, its about time we all get up and vote for love… mi lesz, mi lesz? Indexem bent, végre megtaláltam, hova kell beadni. :hedbeng: Csak a szavaim… elfogytak. Kitöltöttem pár tesztet a neten, és állítólag depressziós vagyok, kezeltetni, vagy orvos :D. Yesss. Pozzzzőr, és tényleg. But I do not care. Igaz lehet, és az is, hogy tanulható volt, megminden, és ha akarom, akkor nem? Ki tudja. Vote for life :aboci: :twisted: az életre szavaztam és kész. Tervezhetek malkilapot, meg minden, kreatív feladatokban nincs hiány. Sajnos. Egy félév után újra könyvtárba mentem, ma elolvastam a P.K. Dick stigmás regényét, a teljes cím messze van, benn a szobában a borítón. Lassan telefonálnom kell szerintem, vagy… hát, nem ehhez most talán gyáva vagyok, vacsorát a gusztustalanul meleg nyáridőben. Gruáh. © by gillz. Always cold outside. És fogaknak csikorgatása.

Leave me alone … everywhere I go they all star… they star at my black… some of these goth1 may have killed before. I dont wanna be part of your world… cant you understand how I feel. Hm, megszoktam, most már szeretem. Tényleg.

jún. 20. Vasárnap

When you talk about feelings… itt. és most. Ja, megnéztem a HP3at. Piton-Alan Rickman továbbra is lenyűgöző. Azért a pár percért megérte megnézni, meg amikor Lupin, Sirius akciózik. Meg Roxfortért, gyönyörű esőbe meg télbe burkolózott. Ennyi. Nincs, nincs mit. Gyomrom a jövő héten is, nem, nem írom meg. Fázom. Ez hazugság. Nem igaz, így is fogalmazhatok. Nem fázom. Félek. Pedig nyári este van, esőszagú, csak… nincsen. Lacuna Coil. Nem érdekel, nem érdekel, megküzdöm, akkor is, és kalapomat a fejembe húzva virágot dobok a sírjára. Nem hagyom magamat, én vagyok. lalalalalalalalala. I dont remember anything. And I dont care, I dont want. Set me free. Miértmiértmiértmiért. Csak úgy lehet, ha csukott szemmel megyek át a zebrán, s nem tudom, a lámpa mit mutat? Itt vagyok. itt. Talán sajnos. Lehetnék kinn is, valahol, utcákon gyalogolva. Keresztül, át. Mert nincsen más értelme. Try to beleive in everything… want to stay another way? Nincs fejem. Meghajolok, ne félj, csak hadd tartsam nyakamon fejemet, hajamnál fogva, természetesen. Sírok. Nem, ez se igaz. Törött tükröt fogok holnap összeszedni valahonnan, nincs kedvem kísérletezni mostmár, nemtudom, mit… de tudom, de azt nem tehetem. Aludni túl egyszerű. Aggasztóan. Pedig az lesz.

jún. 19. Szombat

Nem mentem Szegedre. Pedig most Tisza part, meg az amúgy is gyönyörű város ölelne körbe, társaság, szúnyogok, sok ember, etilizmus csírái. Talán szorongva bámulnám a faleveleket, ki tudja. Hogy mibe keveredtem, tényleg, vagy csak tegnap voltam nagyon depresszív. Az utóbbi különben igaz. Sarokba ültem, és jó volt. Mire is? Antimatter. Aztán délután Wumpscuttal probáltam szétdarabolni az agyamat, de még az is túl sok érzelemmel volt tele… áttérek trancera, hátha, vagy talán a fehér zaj. Az jó lesz.

Ezt ne, kérlek szépen. Vagy majd csak a virágok után, de addig nem. Én azt hiszem nem ragaszkodom a rózsákhoz, akármi jó. Ha liliomot mersz, akkor megütlek. Igen, kimászom a sírból, úgy. És az nem lesz szép, köze nem lesz a romantikához. Naturalizmus, az igen. Kloroform szaga, és lesz okod félni. Majd elmondom, sóhaj. Vagy nem, mert soha nem leszek képes beszélni. Meg mégis el kéne kérnem gyerekembertől a Cure összest :D. Ja írok én gothposeaur blogot is, találjátok meg, nem nehéz. Sajna egyelőre nem voltam túl aktív, de a nyáron mást se fogok csinálni, neten ülök… kb júliusig. Aztán kihagyás, augusztust meglátjuk. Hát, vagy mindennap lejárok zombira kémiázni az agyam a pardonba. Vagy nemtom.

Kéne gondolkodni malkavtia honlapon, oda sok kreativitás kell, tényleg. Meg talán azt a polcz alaine tanulmányt is gyorsan, bár fizetnem már kell az utolsó félévekben… sajna. Lúzer, lúzer! Gatheringre ki szeretnék menni. Ha másra nem is, oda muszáj. Crüxshadows.

jún. 18 péntek

Tool. Dühös, nagyon. Én, magamra. A tehetetlenségemre. A lustaságomra. A gyávaságomra. Mert kerülöm a problémát, ahelyett, h szembenéznék vele… miért csak csukott szemmel bírok nekiszaladni a kényelmetlenségeknek, mint ez a vizsga? Ha tanulok, tejóisten. Ráadásul nem értem, miért sajnáltatom magam. Gillz, szar alak vagy. Mert nem elég neked a hármas, teszed a lúzer darkot a tanár előtt, aztán meg mosolyogsz a viccein. Legyél már… egységes! Vagy nekem mindegy, azt csinálsz, amit akarsz. De 12 után telefonálsz, vagy nem állok veled szóba. Komolyan.

Elnézést, muszáj volt. Aztán nézünk. The show must go on.

Jún. 14. hétfő

Azért lesnem kellett a számítógép kijelzőjéről. Innen, bentről írok, most, fél órája még itt volt kedvenc indusztriálgeekem az egyetemről, talán egyszer köszönök neki… no. Hétvége? Volt. Oh my goth… de mennyire. Atomvillanás, egyebek, és nem futottam el. Én neeem vagyok dark! Poseur vagyok, és nem darkposeur, hanem gothposeur, csakazértis. Mert. Az meg nem érdekel, h semmi okom sincsen a bánatra, mert a családom olyan volt amilyen, nem pedig sokkal rosszabb. Beeee! Jóvanna, elmondom majd annak is, akinek ez leginkább szól, mármint, ha meg bírok szólalni a közelében, vagy eszembe jut, meg ilyesmi. :sóhaj: jé, Enikő ki/beszőkült. Váááá, szerdán vizsga. Tanulnom kell, mert, mert kell, még ha nem is érdekel az egyetem, pedg, de, érdekel, csak olyankor előtör belőlem az önsájnálat, h milyen szar lesz nekem, terméktervező leszek. Az lesz, tényleg, de minek sajnálni magam? Ha jól intézem, megteszik ezt helyettem mások, nem? Ugye Gandalf?

Se kép, se hang, szombat éjjel a Gubacsi úton. Eső, gótok, darkok, zene, meg a mittoménhogyhívják portásvagymi bácsi beilleszkedése a fiatalságba. De mér kell ehhez ennyi bor? Egy kortytól rosszul lettem, vagy csak üres gyomrom nem bírta a táncteres pattogást, nem tudom. Azért inkább az utóbbira szavazok.

Angyal, angyal.

jún. 9 szerda

someday… someday… mother russia… új billetyűvel most fogom tudni a kis n betűt, de… azért… kellemetlen. Nehéz. És ezért hagytam ki napot! Alt+A=n tessék. Sisters of Mercy, Dark side of David Bowie és Siouxie shuffle. Tüsszögöm magam halálra, nem érdekes… ááááá…. Gillz bepörög. Been thinking… stars gazing… kész. Ezt most ajándékba kaptam, úgy érzem. Tanulnom kell. Sokat, h jó jegyet kapjak, és legyen ösztöndíjam… ösztönös a tanulás, mi? Értelmetlen. Csak nehogy ma megint áramszünet legyen. Épp megijedtem, h nem működik már a t betű sem, de csak kihagytam. Hm. Ja, h azért volt ilyen zajos a zene, mert túlvezérelték nekem, de most off, és jó. Ahha, tegnap elszállt képemháttere, most újra egy kis photoshop. Tsá!

Innen is, mert. Vicces, már megint nem csinálok semmit, csak csetelek, megminden.

jú. 7 hétfő

aú! Ics  betű! Em működik! A, értitek, már melyik a problámás? Ez kellemetle. Ikubus Sukkubus – Vampyre Erotica. 9igvárok , és csak akkor megyek be? Vagy már most? Vagy mi va? Addig is így. Olvastam vissza,Fáj a gyomrom. Em, még em, csaka görcs, talá síri kée, em értem, em értem, em értem, Theatre of Tragedy – Automatic Lover.  Esőesőesőesőeső, bemegyek, mert zavar,h elromlotta billetyűzet, bár akár így is hagyhatom, mert miek, érthető talá, max. ehezebb olvasi, lassa fáji kezd a gyomrom, eddig csak szorult. Szar, mi? H a fracba törtéhet velem egyszerre? Életéletéletéletéletéletéletéletélet.

jún. 4

bennhagytam a mai blog elejét. De azt hiszem, fenn van már a neten, jól van. Akkor most kiegészítek, amíg tudok. Mivel? Spock’s Beard V. Még Scorbától kaptam, lassan egy éve. Lassan? Az első társasjátékos találkozón, amire depressziósan másztam le. Nem, akkor szvsz Marilliont kaptam tőle. Mindegy. Nem tudom, ki vagyok. túl könnyű a mások által felhasznált szavakra úgy gondolnom, hogy igazság. Hiszen én mondom mindenkinek, h ki és mi vagyok. sajnos elhiszik – vagy ami rosszabb, rám hagyják. Tudom, fontosak a fák levelei, ahogy fáznak a vízcseppek alatt, az összes, külön, meg együtt is, téglavörös előtt. Anélkül. Hogy bokáig süllyedhetek a pocsolyákban, hogy látom a tükörképeket, a levegő átlátszó, a körmömről meg kopik a lakk, ahogy szokott. De nem érdekel igazán. Csak úgy teszek. Kötelességből, mert élni kell, s talán úgy is annak nevezhetjük, ha csak látszat. Mitől félek? Nem lát senki! Megvan, a YESre emlékeztet kicsit, a kórusszerű dolgokkal, meg… meg… a felépítése is erősen olyan. Éneklés, elszállás, mégegyelszállás, visszajön a téma, most elmegy stb. nincs kedvem. Menni fogok, át a városon, álmokkal teli fejjel, mert így szoktam ilyenkor, távol mindentől, az élettől, így jártam, talán majd egyszer megértem. Talán úgy halok meg, h végre igazán érzem, mit jelent létezni. Ha sikoltozom, úgy is megéri… és utána már nem lesz lehetőségem elfelejteni az élményt – életreszóló lesz. Mi lesz velem, ha meghalsz, te buta! Méghogy én buta. Ezt elbuktad. Ne engem terhelj a felelősséggel, nagyonokos. Az lesz, ami eddig is volt. Emlékszel rám, virágot dobsz a síromra, aztán bánatosan továbblovagolsz. Én is ezt teszem a … mivel is? Nem mindegy?! Nem érdekel. Nem érdekel. Nincs értelme. Általában nincs, de most konkrétan se. Tulajdonképpen a társadalom szempontjából is hasznos az önpusztítás, legalábbis a gyors. Túl sokan vagyunk, eggyel kevesebb többet ér, mint a több. Fáj a kezem is, pöpec. Nem tudok kilépni önmagamból.

Június 4 péntek

Megtaláltam Dodiee blogját vagy mijét! És ez jó. A kirakott képeiről jutott eszembe, h gyűjtök én is, talán mjd külön szekcióba rakom őket, nyáladzani a hozzám hasonlóaknak. Majd, egyszer. Kifolyik a szemem, talán túl sokat aludtam, van nálam vagy 5 snickers, mert mosolygósan osztogatnak az egye4temen :PARA: , és nekem van pofám minden áthaladáskor elvenni egyet. Nikinek nem volt, ezért nekem adta lelkiismeretnyugtatásból az övéit . Khirály. Hm. Berakom önismertetőnek a vfreakes linket, ott van kép, zene, minden baromság, amivel be lehet kategorizálni az ember lányát. Vagy fiát. Holnap bál, Alice megint készül.

június 3. Csütörtök.

Miért érzem úgy, h a killbill második részének hallgatom a zenéjét? Talán azért, mert igen. Eső ébresztett reggel, aran. Ennio Morricone. Most már meg kell néznem. :nyel: mi francnak hagytam el azt a cdt? Hihi, az alakuló VHD szerepjátéknak „hivatalos” zenéje lesz Morricone… egyszerűen muszáj. Erre a zenére vonulnak a toszokkal telepakolt pozzőrök a mutánsokkal teli pusztaságban, szemük villog, meg némák, meg coolok, meg… mge… sötét árnyak, meg… meg vége a vonatútnak, és leszállunk. Yeah.

You're an any other side

Clawing up my eyes

I'm feeling your arms around me

On the other side, it's time to go

I'm hearing your voice without words

On the other side

Any other side

Tanulok. Másolok. Esik az eső. És elveszett. Elveszett.

június 2 szerda

így jártam. Skinny Puppy –Optimissed. Az egyetlen szám, amit ismerek tőlük. Miért. tegnap Neo, mert elmaradt a játék, shitshitshit, sírok mindjárt, mert már megint elúszott egy tárgyam, pedig tanultam rá. Hogy nem volt képes 5 ponttal többet ani :D nem érdekel nem leszek elhivatott mérnök, az biztos. Hihetetlen, mennyire nem érdekel. Vannak, sokan, nagyon sokan, nagyon. Kicsit önműködő a gépelésem, monotonan jönnek a gondolataim, megyek ma a Szíriuszba, mert vbolt ötletem, és hátha, talán majd mások megvalósítják. Lényegesen egyszerűbb elszarni az életünket, mint korrektül végigvinni. Menni kell, menni kell. Szép fekete a szakadt nadrágom. Destruction. War… final defense. Áááá. Hagyd abba, menjél inkább, minek csinálod, hagyd abba, kapcsold ki a zenét, elkésel, megint, megint, megint. Csak, h el tudjam képzelni, milyen az őrület? Nem hiszem, ez ösztönös, na ó, nem, de nem kell az értelemre figyelni, mert nincsen nincsen nincsen nincsen csak jó ugyanazt a műveletsort ismételni, mint pl. a billentyűl elütése. Leütése. Leütése. Leütése. Na látod……….

Június 1. Kedd

Furcsa, de nem rossz. Nézek, és majd talán látok is valamit. Tulajdonképpen jó is lehet, h csak most láttam először „egész estés” animét, mert amennyire magamat ismerem, nagyon rászoktam volna. Nem, nem is ez volt az első. És már akkor is volt ilyan érzésem… maybe I always knew… my fragile dreams would be broken… for you. Anathema. Hé, mit ettem, amitől fáj a gyomrom?? Tanulnom kell holnapra, rendesen, de inkább bent teszem a neten, mert ott több minden megvan. Volume. Tekerd fel a… volumét. Hogy meghallják… a kispál koncert helyett beszélgettem. Meséltem már? Hegyalja. Hihetetlen, ismeretlenekkel milyen könnyű volt szavakat cserélni. Leül teázni, és legközelebb esetleg már csak koncerten látom, vagy ott sem. Tükrök és képek. Ez már megint agonizál. Nem baj, megbocsátjuk, elvégre. A pozzzőrség jóóó… csak fájdalmas. Meg, meg jó, ha van mögötte valami. Have I really lost controll… controll… visszhangvisszhang. Hihi, ma mesélni fogok, ha netán kedves játékosok most itt, akkor ne estig, jó? Egyszerűen muszáj elmondanom néha, mi történik és hol. Nagyon szép hangja van ennek a hegedűnek… vagy talán brácsa, csak magas fekvésben magas húron. Telt, és mélységekkel rendelkezik. Szóval elízium. Talán ma befejezzük ezt az éjt, bár még nem egészen tudom, mire jut… is, marad is. Eső, eső, eső, eső. Azt álmodtam, h elkaptak a nemtommilyen ellenséges zergek, én meg öngyilkos szerettem volna lenni, mielőtt átváltoztatnak. Aztán valahogy nem sikerült, közben rá is jöttem, h még akár éveim is lehetnek, mielőtt közvetlenül szembesülök a kérdéssel. Csodás. Van még időm. When the silence… szép filmet készítettek a Jane Eyre-ből, persze rövidebbet, de a rész azt hiszem modulárisan kihagyható volt. Monte Cristó vagy hogyhívják, őt h utálom! It’s killing you, you killing me. … all I need is a short turn remedy.. come and hide from this terrible reality. Kár, h nem értek minden szót. Hm, Alice dala? I opened my mind and darkened my entire life. Alternative 4. Megjegyeztük, rákeresünk ésmegminden. Ha depreszzív, legyem az. I dance with angel… and far beyond my fargone pride, is knowing that we’ll soon be gome, knowing that I’ll soon be gone. Ez a kitétel talán annyira nem stimmel, mert ez az, amit nem sikerült elérnie a csuklófelvágással se… mennem kéne.

Nyikk:

http://www.aimeemajor.com/images/screenshots/vhd/#grove

muszáj. Gyönyörű gyűjtés ;

Máj. 28 szombat

Tegnap. Azt hiszem, ki kell kapcsolnom egy ideig. Nem volt és nem lesz.

Máj. 27 péntek

:hihi: lallalalala-lallalalalala tááá tááá tááá. Bojz dont kráj. Miért is vagyok itt. Mert. Mert vége a napnak, kezdődött az eső az éjjel együtt. Tanultam tegnap a villamoson. Ma ülök. Elolvastam a gondolataimat. Nincsenek. Nincsenek ott. Pam pararam, pamm pararararamm. Tíí dáám, lááááá. The spiderman comes… the spiderman is having me for dinner tonight. És olyat hol találsz? Nem baj, Cure-ra már szóltam  be, h mi ez a szar. Nightwisht is pakoltattam már ki cd lejátszóból, mondván, nemáááármegiiiiint. Azt hiszem, korrekt vagyok. gyanús lenne, ha valamelyik zenével egyértelműen jóban lennék, elfogultságot jelezne. HIMen is kacagtam (mwuhahaha), de azért a Ville Való. Ááááá. Ez meg az a szám, amit múlt pénteken felismertem, nagy lelkesen. It’s Friday ájm in láv. És a csütörtök?de, az is megvan, nem tudod a hét napjait? KÖZÖD? Miért ment át abrujah az úto… a vetntrue, a pogácsáknak nincs politikai okuk looool. Hihetetlen, az esőtől milyen jó kedvem lesz… persze lehet, h csak nem anathemát hallgatok, és senki nem panaszkodik a nobody knows my painről meggyőzően. Türürürüm tüm. Elég volt.

Máj. 26 csütörtök

Legalább egy dologhoz értek annyira, h 5öst kapjak belőle. Két kredit. Persze, ennyi erővel eddig is leadogathattam volna az esszéket… Asszem, nem tudnám megkülönböztetni a Kraftwerket a Tangerine Dreamtől. Nem félek. Nincs mitől. Nem áll télapó a hátam mögött, a sötétség nyugodt esővel kopog az ablakon.

Máj.25. szerda

Welcome my son welcooome toooo the machine (time to assimilate), where have you been, it’s all right by now where’ve you benn? (az ellenállás reménytelen). Tegnap meghalt megint. Amikor mások haláláról olvasunk, nem mindegy? Adtam magamnak időt, egyig tanulhatok még innovációmenedzsmentet (legalább ez sikerüljön), aztán. Azt hiszem, elvileg nyár van mindjárt. Volt idő, amikor szerettem, mmint a nyarat. Zöld élet, melegen tömény levegő. Nem aszály, nem rákos napfény, repedezett betonsíkság. Az este tompán puffan, nem kopog, mint a tél, légy fegyelmezett, a nyár ellobbant már. Lehet sok életem, miért ne. Más szív az egyetemmel, mint aki próbál a füvön ülve szereplőt válogatni, you gona fly you never gona die… és már megint új, aki aludni próbál éjszaka. Tessék, sok élet. És mindben részed lehet, nem is tudod elszakítani magadtól. Fáj. So so you can think you can tell heaven from hell… from hell… menj a francba. Jobbra, igen, ott van a powerpoint, azt kell olvasni, memorizálni, mindössze egyszer voltál benn… how i wish how i wish howiwishhhhhhhhh. Nem igaz. Látszat. Asztfaltmunkás dala, benne, csak a szemei forognak furán. Idő után idő. Képzavar. Váltás. Az elveszett gyerekek sikolyai a csillagok közül. Tücskök között… tücsök leszek, fekete tücsök. Lesz akkora házam, mint a makkhéj, meg se mutatom neked. Majd megállj, még visszasírnál. Nem felvételiztem az idén.

Még van idő. As look around this room tonight. Do you want my blood… my tears… what do you want from me? Vissza, vagy 4 évet az időben. Hahh, akkor egészen más mélységeket éltem meg, jelentem, változás van. Megminden. Csak ennyit szerettem volna hozzáfűzni.

Máj.24.hétfő

Akkor mesélek. Are you living for love? Under the gun – Sisters of Mercy. A kitérő után vissza. Tehát péntek, szülinap megminden. Olyan négyig szinte semmi történt, csak 62 pontos pzh, ennek örülök, de csak ma. Aztán temetés, rájövök, tulajdonképpen nem ismertem Ákost, mindegy, legalább nem volt lelkiösszeroppanásom - hehe, emiatt legalábbis. Szóval. Cdfű, Elízium, Alice rövid létezésének főbb pontjait vázolja IN, majd gillz Frank golyóival… na, az egy feketefehér gyönygyös, kitoloncolós játék, igazi áttekinthetetlen, harmadszorra már Oghus győzött volna, mert azért elfáradtam. Rávettem magam, hogyhamár szülinap, akkor buli, ergo megyek a néppel elébb Patkóba, aztán Rocktogonba. Ez itt a lényeg, annyit fogalmazgattam benyomásaimat, most meg. Alapvetően nem igazán szimpatikus a hely. Vagyis igen, hozza a földalatti brujah feelinget, csak talán nem ehhez vagyok szokv, hanem nemtom mihez. Ja, szeretek tánc közben levegőt és nem füstöt belélegezni. Most is majdnem megfulladtam. Az est mérlege: 4 Rammstein, 3 Placebo, 2 Depeche Mode (igen, Personal Jesus, mi más), 1 db Cure (az a hét napjait felsoroló szám, restellem, nekem még csak a Bloodflowers album van meg, egyelőre az énekes hangját ismerem csak fel, a számokat még nem), meg egy Muse. Asszem a Tolvajtempó filmzenéi közül a can’t stop the rock again szövegű. Ebbő három ráadásul a vége felé egyszerre jött (DM, Cure, Tolvajtempo), és ütött. Ezekért érte meg elmenni, meg persze a társaságért… most meg indulok Kálvinra, mert Míriel megöl, ha többet kések a szokásosnál :P Gyertek pénteken IONra a MarcoPolóba!

Better off Dead – Anathema. Megyünk ma este Hiperkarmára a pardonba, Dodiee lelkesedése kíváncsivá tett. Egészen Nick Cave-re hasonlít, talán nemtom miért. why don’t you try to push daisies instead… and i never make the same mistake next time i make the universe hogy mi… elfelejtettem, de mostmár télleg L. megminden.

Máj. 20. Csütörtök

Fair(l)y why don’t you follow meee…. ToT – Crash-concrete. Yeah. Listát készítek, mit csinálok ma a neten, mert különben csak időt ütök agyon, de nagyon. Tegnap az ld50es lelkesítésre én is regisztráltam magam a http://www.vampirefreaks.com/ on, és kezdem magam idősnek rezni. Körbenézegettem az ismerős nevek barátságlistáján, magyarokat keresve, és ráébredtem, a nagy többség 20 alatti, sőt, a 16 átlagéletkorban van. Furcsa. Valójában nem, csak én vagyok ilyen kései, de akkor is. 1 óra múlva megszerzem a holnapra szükséges jegyzeteket, lehet, h elkérem majd a mechatronikát is valamely alkalmas időszakra… érdekes álmom volt ma. Már második napja felébredek nagyon hajnalban, aztán visszaaalszom időszakosan, mert nem merek rendesen aludni, nehogy elkéssek. Tegnap 8kor keltem, ma kimásztam az álomból hétkor, nehogy nagyon elaludjak. Pedig olyan jó aludni. Mást se tennék legszívesebben. De az álmom. Tábor, meglehetősen diktatórikus vezetővel, bár azt hiszem, jogosan volt olyan szigorú, én álmomban értettem, mit miért csinál. Én nemtom milyen szerepben voltam, az elején lázadó táborlakó, a végére vmilyen segédvezető. Na, kíváncsi vagyok a tolkien táborra, elvégre… már mióta szerettem volna résztvenni a tábor szervezésében. Jó, oké, abból megint kimaradtam. De legalább már a táborban benne vagyok a szervezésben. Erőszakosabbnak kellett volna lennem? Ok, a nyári humoros előadás rendezését már egy hónapja elvállaltam, tehát minden alapom megvan arra, h ragaszkodjam hozzá. Yeah. Tiamat. Melehetősen vegyes az általam birtokolt életművük… a hörgősebb annyira nem jön be, jobb, amikor énekel az énekes. Hjajj. (:44. Mobájl fónz. Next stop is Waterloo. Tájmétbl. Theatre of Tragedy. 45 percbe telt a képet befejezni. Persze nem vagyok vele elégedett, de legalább volt koncepcióm, ami haladás az eddigiekhez képest. Lassan mennem kell. Public transport. Jóvannaaa… hát tsá.

Máj. 19. Szerda

Rosszul vagyok. előre. Süt a nap, már rohadt meleg van, mi lesz itt nyáron. Nem csinálok semmit, ütöm el életidőmet, jó lenne bármi értékeset cselekszeni végre. Főleg olyat, amitől jól érzem magam. Elegem van. A hülye utalásokból, amiket persze igen paranoiásan is értelmezhetek. Hogy nem működik a mechanikal, h nincs meg a pótzhm termékbiztonságból, hogy a külgyártás zht azért lógtam el, h megcsináljak egy fontos műszaki rajzot a termékhez, s a végén még ki se nyomtatták. A másik rajzomat is utólag kellett újra megcsinálnom, mert a floppyról nem tudtuk beolvasni. Rohadtul elegem van, káromkodni azért nem fogok, majd meglátom. Why do I feel so tired … Marillion – When I Meet God. Pénteken temetés. Már fáj a fejem az éles, undorító napszúrástól, amit a feketébe öltözött tömeg fog kapni. Felhőt, borús időt lehetőleg! Vagy sok árnyékot és szelet a fák alá. A rossz hangulatomért tessék a szar időjárást okolni…

Máj. 15 szombat.

I feel I know I you … keringő. Anathema. Please try to understand, take my hand … I know you try to feel. Ma este megy Alice bálba. Valszeg húgom ruháiban, ha már 17 éves, akkor legyen az. Nem dark, soha nem volt az, ő csak… nem lát kiutat. Túl közel, túl közel, meg még kritikálnom is kéne. De haladok, igaz, csak lassan, biztosan. Mi lesz ma este? Sajnálom, h idegesít, talán kinövöm, megszokom, és nem fog zavarni. Elegem van. Ja, Van helsing volt, tulképp… látványos… és kiábrándító. Don’t look too far. Az a jó a darkságban (de utálom ezt a szót!), hogy formát ad. A forma pedig segít értelmezni a folyamatokat. Tehát tessék, most megint megoldás született valamely értelmertlen lűkérdésekre… méghogy nem érdekel! Persze, érzelmileg nem érdekel, de tudja, hogy kell, mert különben nem lesz képes kiszabadulni. Kell a 42, kell a 42, kell a 42, zdrakk, zzzzrdakkk. Csebegg, lengva. Krapátli és gyehenna… mert most mi van, amit akartok. Kéne művelődnöm, mer a karakterem okosabb lesz nálam.

Máj. 10 hétfő

Mondjuk kettő óta itten működöm. Khirály, azt hiszem, van esélyem, elvégre haladtam valamit azzal, amivel tudtam. Ma este megyek Fan Helszinket nézni… yesss. Préj for dljlájt préj for mornin’, megint meg akarok rendesen tanulni hegedülni. Jó lenne. Uff. Énekelgetek egy kicsit. Elvileg lenne időm mindenre, amit csak akarok, de túl sokat süt a nap, összeszűkít mindent, ami belül van, nem férek el, inkább lenne vihar, vagy eső vagy hó, akkor minden olyan barátságos lenne. Ez keringő : Muse – Ruled by Secrecy. Meghallgatom, aztán vége, átadom a terepet az utánam következőknek, vagy az előttem lévő nemzedéknek, még nemtom. Remélem, sikerül valamire valamit. Mivan? Azt álmodtam, a kommunikációs készségfejlesztés tárgyból írt dolgozataim harmatgyengén sikerültek, alig pár pirosozás volt az egész lapon, mégis csak hármast kaptam. Egészen elkeseredtem, h már fogalmazni se tudok, és elméleteket gyártottam, hogy lehetséges ez. Naná. Elméleteket, persze. Meg, h ez az utolsó szám, ja. De a Brujahoknak ítélt számmal tényleg elbúcsúzom. Gonna make you suffer… naaaaa… itt fogom lekapcsolni…. Pár másodperc… ígérem (kinek, ki ígér és minek?)escape this bleeding… tsá

Máj 9 vasárnap

Mert pihenni kell. Kicsit zavar, hogy nincs a holnapi zhhoz letöltött anyagom. De szerencsére holnap tesi után akár be is ülhetek a hszkba, és ott tanulhatok, legalább átolvashatom az anyagot. Ekvégre ebből még nem volt zh, tehát lesz pzh. A keddire már muszáj tanulnom, mert már biza. Régen aludtam ennyit. Ettől függetlenül álmos vagyok. Better off dead. Pihentem.

Máj. 4 kedd

Pár perc múlva mechatronika zh, bár biztos nem megyek be… nem tanultam, és az elsőn se voltam benn. Beköszönök, kiköszönök, megmondom, mit hallgatok, tényleg. Sisters of Mercy – Under the gun. Are you living for love. Are you livin’…. :dance:  Mi legyen? Írtam novellát az új írókörbe, lassan pattognom kéne időpontkijelölésben is. Khirály, nem vagyok vezetőnek való, csak szeretek kitalálni dolgokat, és csak úgy valósulnak meg, ha megszervezem magamnak. Pöpec. Mert persze idegesít, ha kihagynak a szervezésből. No, megyek is be, legyetek jók és szobatiszták. Utoljára Stargazing Siouxsie.

Máj. 1 szombat

Please let me introduce myself… Tiamat version :rotfl: pleased to meet you. Tegnap kidumáltam, h malki lehessek. Yesss.

Ápr. 30. Péntek

Te Jó Ég, ez Pink Floyd… ha jól tudom. Ja, amúgy Anathema, Resonance. Csak ennyit akartam mondani. Meg ez is. Áááááá. Goodbye cruel world. Azt hiszem, az album vége után durván Falat rakok be, rég hallgattam úgyis, és ideje lenne. Már megint ez a kiséret. De nem innen ismerős. Honnan a fekete káoszból?? A Destiny nevű szám elejéről van szó. Inkább nem kapcsolom ki ezt az ablakot, mert úgyis lesz még. Anathema koncertet akarok. 97es koncertfelvétel Budapestről. Kézi felvétel, ahogy hallom. Horses. Biztos ezt akarom hallani? So ya touht ya might like to go the show? Az jutott eszembe… ez az album már több mint tízéves pályafutás eredménye. 79ben! Túl sok az idő! Túl sokminden történt már, és a nagyrészéből kimaradtam. L  Mama loves her baby daddy loves … U2 :hedbeng: Nehéz vállalni a zenével járó kihívásokat. Fáj a torkom egy kicsit. Fázom. Más bajom most nincs nagyon, csak a kórház. Üvegfalak mögött, volt időm koncentráltan zenét hallgatni. All in all it was a just a brick in the wall. Teachers leave them kids alone. Bemegyek, hátha van hely a hszkban.

Ápr.28 szerda

Theatre of Tragedy. Musique, alatta végig mechanicallal szenvedtem. A zene nagyon tetszik, a mechanical meg szenvedés volt. Holnap se lesz időm, egész nap műhelynek nézek elébe, mily öröm. De ha véga az albumnak, Space Age-nek, én megyek el aludni asszem, mert ébredés nehéz dolog. Lenni, neki. Ágyő, denevérháton a zéjszakába. Mjuzik, capcap.

Ápr. 27 kedd

10:57 benn az egyetemen. Akkor belinkelek gyorsan, amíg vagyok:

tesztje gillznek

ügyesen, bár sok infót nem hordoz most már itt. Sebaj.

Ápr 26. Hétfő

Szörnyű. Még nem, de majd frissítek a blogon. Talán ma. Végre volt lehetőségem – időm MMt hallgatni. Összebólintok a magas Lasombralánnyal, tényleg égő, de tetszik :D. És tényleg, pozőrnek készülök, nem sznobnak. De most fáradtam el. Inkább shuffléra kapcsolok, bár az is jó, Manson-Rammstein shuffle, jeeee. Most folyik ki a szemem, de talán bemegyek a könyvtárba, mert késtem 6 könnyvel, és ez sok, nagyon. A hétvége szar volt, vagy csak én depressziós, lényegtelen. Hazahoztam a pécsi kák üdvözletét, s bár elsősorban az itteni fáknak üzentek, azt hiszem, mindenkinek átadhatom, aki ezt a blogot olvassa. Először tjp mondta el, mijazablog, TJÉ! Micsoda emlékek, vannak nekem osztálytársaim is. Összeszedni, de gyorsan. Mmint magamat, vagy mi? Tirattatirattarárárá…<német szöveg> tiratatiratttatira tirattatiratirattatirarárárá. Gruáh. Agyamon keresztül azt a karót, ha kérhetem, és lehetőleg gyorsan. Nem akarok addig szenvedni, amíg elvérzem, meg bevérzik a tüdőm, mert nem találtad el a szívemet. Persze, a fejemet is akár, de hagymát ne, csak zsíros kenyérrel. A kerszten. Rrrrrein rrrrraus. Hangulatot, ja. Meg díszítőelemeket. Most mindjárt indulok be az egyetemre, azán úgyis bealszom.

Ápr. 23 péntek

Érdekes, igen érdekes. Tegnap mehettem volna zöld pardonba, de végül nem tettem, mert. Mert? Ja, elcsábítottak egy vodkanaranccsal h mennyek velük. Nem egészen, de jól hangzik. És jól döntöttem, ennek is, meg a beszélgetésnek is örülök. Még mindig nemtom megyek-e ma MPCbe, mert itthon nem beszéltem, ébren kéne lennem holnap este, esetleg tanulnom kéne… meg. Azt hittem, tudok értelmeset ide, de nem megy, inkább fordítok ergonómiát tovább. Iskola esztétikai szempontjai az akusztikaiak után. Csupa öröm, még ha most már tudok mit csinálni.Jé, ezt a zenét, legalábbis a kíséretét ismerem valahonnan… de honnan? Anathema Destiny. Ja, hogy volume kell :D.

Ápr. 20 kedd.

Do you want my blood… do you want my tears… what do you want from me? Pink Floyd, ergonómia házi. You can lose yourself this night. No, ezt a zenét is hosszú évek óta ismerem. De vissza, vissza.

I’m wearing the inside out. Jaj emlékszem, amikor … na hagyjuk.

Ápr 19. Hétfő

Anathema Ethernity. Jé, ez most pont olyan, mint a nemtommelyik Yes szám gitárja. Hosszú idők óta először bemászom tesire. Majd szégyenlősen megkérdem a tanárt, mikor lehet pótolni, a röplabda nem olyan rossz, de tényleg nem, elvileg jó, hisz játék. Csak ne kéne bemelegíteni annyit, vagy nagyon unom, vagy iszonyat hamar elszédülök, és most félek, jelenlegi állapotomban a szédülés fog bejátszani.

A bme épületeiről, a régiekről állandóan Doran jutott egy időben az eszembe. Azóta beépült  Roxfort is az asszociációimba, de azt hiszem, a régebbi élmény a mérvadó. Még ha nincs is semmi értelme annak, h azt tanulok, amit tanítanak, mégis, legalább jól érzem magam a helyszínen. Néha még kifejezetten örülök is. Csak mostanság nem ott vannak az óráink… lassan elindulok, h pont negyedre essek be, nem szeretek elsőnek.

Ápr. 18. Vasárnap

Teszek egy tiszteletlátogatást a blogba. Tegnap óta elolvastam a HP5öt. Piton professzor még mindig a legegyértelműbben szimpatikus szereplő. Sőt, most Harry is… de el, el, mert ecsém jött.

Ápr. 17 szombat

Garbage –Crush. Nem értem, mit várok az emberektől. Valszeg szimpla depresszió. Lehet, h csak bizonyosaktól várnék figyelmet, de sosem attól, akivel éppen sikerül beszélnem. Legalább nem csak fájdalmat tudok okozni az embereknek, legyen annyi örömöm, h legalább részben én is segítettem. Csupán a sok ismerős ember közt is sikerült egyedül éreznem magam. Még mosolygok, mert muszáj, mert nem tudom elmondani, mért ne mosolyognék. Don’t look at me. Inkább tanulok innovációt, mert az jóóó! Radiohead – Talk Show Host. Jó, bevallom, Romeo+Julia filmzene. Akkor se ismerem be, h az élet szar, főleg ezek után nem, max én nem érzem olyan jól magam. Always look on the bright of life :lol: ezt se lenne semmi betanulni. Na, Lovasi, Kicsit szomorkás a hangulatom máma, kicsit belémszállt a boldogtalansááááááág. Egyedül szeretnék lakni. Rotfl. Túl sokan vannak körülöttem.

Ápr.16 péntek

Alanis Morisette. Karakteres hang, karakteres arc. Tulajdonképpen már régen szeretnék tőle zenét, és végre, amikor már nem is gondoltam rá. Ergonómia gyűjtögetés. Lassan bemegyek netre, hátha találok valami magyar anyagot, esetleg magyar szakértőt, mert levelezni nem szeretnék angolul. Csak válaszoljon! Két hét, és feladatleadás. Szövegeket beszerezni! Fázom, de fogok is, tehát mindjárt megyek. Ezt már mondtam. Youre from new york youre so relevant…. So pure.

Ápr. 15 csütörtök

Rettenetesen fáradt vagyok, több szempontból is. Emellé Cradle of Filthet hallgatok, bár ennek fel kéne derítenie a hangulatot, elvégre ezek a nyöszörgések és visítások röhejesek. Leadtam/leadtuk a feladatot, csak sajnos a felhők. Lassan elérkezem a düh pillanatáig, amikor nem hagyom a zavaró elemeket (egyetem például) görgetni maguk előtt, hanem. Ja. Mert az olyan könnyű. Ez meg most épp Ministry. Aminek igazán tudok örülni: tavasz van, a fák meg az ég színei kontrasztolnak, apu beszerzett egy winchesternyi mp3at. A dolog úgy kezdődött, h hazahozott egy mp3listát, h válogassak, munkatársáé. Mondanom se kell, rengeteg nagy lista, vagy 15 acdc albummal kezdődött. Tehát nem volt pofám minden albumot minden olyan együttestől kijelölni, akikről már hallottam valamit. Onnan csak kiválsztgattam egyet-egyet találomra. TJÉ (te jó ég) már  megint visít a shuffle. Mmint CoF. Közbeléptem dulván, inkább Gathering. Tegnap este terméket feleztem buliban, fél zokni, a másik fele diplomaosztáskor. Full gótba, mondanom se kell. Szórakoztató volt, tulképp szinte semmi közöm az évfolyamtársaimhoz, kivéve jelenlegi csoporttársaimat. 8ra hirdették meg, 3/49re odataláltunk, fél12kor kiosztották a zoknikat, egy óra múlva megkezdődött a buli része. És csak hajnalban jöttem rá, h azt a számot tekerték át a cdn, aminek az egész este folyamán legjobban örültem volna. Így csak bűzlött 2szer a teen lélek, ahelyett, h egyszer elnyomták volna a Placebo számot. Tényleg problémakerülő vagyok? Akkor most nem kerülöm ki, előre, előre, illéri, előre. Grrrr.

Ápr. 13 kedd

Tegnap kimentünk a Gellért-hegyre, hm. Most kipróbálom gyerekember módszerét, mondhatni ellopom, h ismerőseim helyett valami másik nicknevet alkalmazok. Nem mintha nem lehetne kitalálni, kikről beszélek, akik ismerik őket meg engem, azok így is rájönnek, de legalább izgalmas. Szóval. Macskazsenivel meg a Szőkenővel kimentünk a hegyre, hogy eltöltsük a Húsvét Hétfőt. Ördögbot meg Meteor, meg lelkes lájv tervezgetés. Látványoltunk a kutyát meg gyereket sétáltatóknak, ha megtanuljuk rendesen, tényleg vásári mutatvány. Kár, h az akrobaták is hivatásosak. Most a Prog(resszív)sráctól kapott Marillion cdket hallgatom. Hát ez vicces. Nem találhatok ki minden alkalomra új neveket? Ha tetszik, de, végülis ez a te játszótered. Kösz. Mindjárt fél, aztán majd bemászok mechatronikára, leginkább a csapattal konzultálni. El ne felejtsek külön floppyt gyártani nekik. Hehe, Erőkar. Hál’Istennek nem fogja a blogomat olvasni, legalábbis, ha hű önmagához. De mit akartam írni? Semmit. Juhé, ez a lényeg. A semmiről írni oldalakon keresztül. Impresszív álmom volt, valaki majdnem öngyi lett, de aztán persze csak vaklárma volt. Lehet. H ha ezek után a valóságban próbálná meg, akkor lerugdosnám a háztetőről, h biztosan ugorjon. Dulván. Addig is lelkesen pózőr lap tervezgetés. Lassan archiválnom kéne a lap alját. Azt hiszem, nics elég időm és energiám, hogy. Inkább bekészülök az ipari formatervezésre mindjárt. Cska egyik betű a másik után, ha csak a leszáguldott kilóméterek számítanak, nem a kivitelezésük. Esik azeső. Ázika heveder. Meg a vaskengyel. Fázom. Ne hagyjatok, ó ne. Már elegem van. Korábbra megyek, és inkább ellógom az órát, He? Hogy kéne benézni? Minek? Még nem mondta az az ember azt az érvet, ami meggyőzhetne. Sajnálom. Be kell érnem 3/4re majd.

Ápr. 11. Vasárnap.

I wont stand in your way…. This is the last time i abandon you… and this is the last time i forget you, I wish I could. Muse – Stockholm Syndrome. Erről mindig egy Hegylakó rész jut eszembe. A sorozatból természetesen. Methos magyaráz a ketrec jobbik oldaláról Cassandrának. Aztán mégis megöli azt a társát, akit szeretett a 4 lovas közül. Villámlás, satöbbi. Megyek vissza álarcot írni, csak ezt akartam elmondani.

Hehe, kiütötték az egyiket. Bár én neki szurkoltam, mert ő állt nyerésre, és legyen már hamar ko, de így is jó. Legalább nem olyan nagy az arca. Bár lehet, h most a másiknak. Így tíz után kezdek nagyon összeszedett lenni gondolatilag, vagyi nem, érted, ez a lényeg kezdem elveszteni a szavak értelmét, és még mindig főleg két újjal gépelek, tehát a mikrorezgések a kezemben igen jelentős károsodást okoznak. Csak hat betűhibát okoztam magamban itten. Felét megírtam gyökeres novellámnak, és végre megint úgy írom, h sejtem, mi lesz a záró kép. Hogy addig hogy jut el a szál, részlet, nem, a lényeg. Holnap mi lesz. Majd, ha valami, most nem telefonáltam végül Nikónak, de nem is fogok már, ez nekem későn van. Túl sokan. Talán. Szerkesszek honlapot, vagy micsináljak, kéne a leckét, de nem csinálom. Ez jó ez a szám. Forever. Most kezdődik a hatodik érzék, vagy nem lesz már egyáltalán? We couldn’t stay together. This couldn’t last forever. Keringő : )= . Vimpare live szerveződésben, míg el nem megy a lelkesedésem!

Ápr. 5 Hétfő

Reggel nem akartam felkelni, aztán rájöttem, kell, ha el akarom kezdeni a hetet. Most a billentyűzet sarkánál a varrógép kiégett izzója hever zsinórok hálójában. Loreena McKennitt: Lullaby. Nem értem, mit beszél, de gyönyörű a nyelv csengése. Nem tudom, mi a különbség az amerikai vagy brit angol között, de most és mindig a britet választanám. Tudjátok, a köd, a kelták, meg Európa. Egy pillanatra azt hittem, kint dörög az ég, kitelik az égtől, a reggeli napsütés mellé befér a feketéllő felhőzet. Eszembe jutott, mit gondoltam először a McKennitt néniről – túl megcsinált zene, látványosra dúsított. Nem tudom. Délután megyek énnekart vezetni, és ki tudja. 4 hét.

Ápr.1. csütörtök.

Írtam ám közben is, de az a floppyn van. És nem itt. Tegnap meg elszállt a gép a felénél, az a nap elveszett… tegnap? Kedden volt az. Most kétsoronként mentek, miközben ápr. 1 van. Kitaláltam a heje sírás ellen őrző gondolatát rögtön, jobb klikk nélkül. Érdekes… azért nem fogadja el egészen az előző mondatot. Talán ezért szoktam kikapcsolni. Elvégre nem klingon szótár hanem magyar. :geek: Siouxsie and David Bowie and Tarja shuffle. Hihetetlen, milyen neveik vannak ezeknek az együtteseknek… sokáig tartott míg rájöttem a Bowie albumról melyik a szám címe, melyik az együttesé. Látszik, nem vagyok ott a remegős hangú történelmében. De megyek olvasni Lost Soulst, mert most van még fél órám.

Délután fél három. Talán hamarosan bemegyek megint. Milyen furcsa… kezdem unni a vámpírokat. No nem Attiláékat, sőt. Általában nem a regényeket meg a szerepjátékot, hanem… nem tudom. Annyiféle értelmezés lehetséges, s egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy az alapvető dolgokban megegyeznek. Nézzük: vért isznak, emberi vért. Azért az esetek többségében meg kell ölniük az áldozatot. Ami kellemetlen. Átok? Fertőzés? A Nap helyett szívnak vért? Mindenképpen van bennük valami igazán gonosz, ami nem állhatja a fényt. De mi ez? Következmény, vagy ok? Talán annyi, hogy nem emberek, és jóképű ufókként nyájat tartva léteznek. We’re dead to the wordl! :hedbeng: Te jó ég az emberiség közös emlékezete meg mítoszkincse stb. tényleg feneketlen. Ez az ijesztő benne… soha nem éred el a kút alját,  nem jutsz el Csodaországba. Mert közben is csak esel… ááá. De vissza egy szelethez. Jaj, ez a sok hülye miért akar vámpír lenni? No, ebből van elegem. Mi a romantikus a gyilkosságban? Halj meg előbb te, utána tekintsd mások halálát szükségszerű rossznak! Sőt, nem is, haljon meg mindenkivel, aki így gondolkodik. Miért nem lehetek minden ember? …should i dress in white and search the Sea as I always wish to be? Tényleg. Nincsen különbség az emberek között, csak annyi, hogy vagyok én, meg vannak a többiek. Gyűlölöm, hogy nem értik. Hogy én se értem mindig, hogy minden egyes alkalommal feláldozza magát értünk az Istenünk, és még mindig nem látunk, ráadásul fogalmam sincs, miről beszélek. Ha tudnám, talán nem élnék… :D Where have all the feelings gone? Tánc a szavak körül. Ja, nem, a gondolatok körül… sőt, a gondolat… olyan esetleges. Feltételez tudatot. Az agymintákkal lyukadt ki a valóság? Kúttá, úgy értem. Félek, de nem. Más élet? Szabadabb élet vagy mi a szar lelkesíti az embereket, h vámpírok után vágyakozzanak? Vagy csak a vérivás érzékisége? Bocsánat, de valahogy ki kell engednem a feszültséget, nem szeretném túlságosan megszenvedtetni a csapatot. It is the end of all hope. Koncertet akarok! Alapvetően én szeretnék énekelni J=. Te jó ég, mennyit írtam!

Márc. 29. Hétfő

Hogy képzeli? 29? Ez milyen szám. Azt hiszem, a 20on felüli prímekre nem készültem fel, maradok a 17nél és a 19nél. Esetleg február 29, az mégiscsak szokatlan nap, de márciusban, meg egyébként is, ez nem szokásos. Most Siouxsie& the Bansheest hallgatok, és majdnem fejből le tudtam írni a nevet. Egész jó. AutoCad alá tökéletes volt, bár oda majdnem bármi megfelel, kivéve olyan, ami elvonja a figyelmemet. Pénteken elmaradt a Branon a dobszóló. Bár rílek helyett is „indulókat” játszottak. Gondolom Nagyböjt figyelembevételével. Ja, meg szomorkás jigeket. Ma bemegyek környezeteszempontú tervezésre, bár nem hiszem, h nagyon jegyzetelnék, inkább innov menedzsmentre tanulnék, most az olyan jóóó lenne… így még értelme is lenne bemenni zhra. Áááááá. Mindjárt sírva fakadok :rotfl: living la vida loca (ja: Toy Dolls) .

Marc.25 Csütörtök

Persze nem hoztam be a hft floppyn… elegem van. Most elvileg figyelnem kéne, de ezt tavaly már meghallgattam. Gruáh. És még net sincs.

Márc.22 kedd

Feuer Frei beng beng :D. és énekel. A képernyőtisztító szaga mire emlékeztet? Ősz? Akkor is sokat ültem itt. Akkor sokat ültem itt? Határozottan elillan kezemből és szemein elől a múltam. Nyomasztó. Akkor mi marad? A jelen természetesen. Nem csak ez a lényeg? Gruááá! Ha a múltra nem emlékszem, minek hagyom el a pillanatokat. Hír komm di zonne. Megint csak futni. Örüljek, h ennyi megmaradt. Nincs belőlem kiút, én csak én maradok, nem más emberek és nem az elmúlt vagy jövendő (andó, endő a magyarban nem haszn… ) lallalalalla.

Márc. 22. Hétfő

Ratatatam… Nagyon jó az idő. Végre nincs hideg, csak olyan határozatlan se eső se szél se semmi szürkeség a rügyek között. Ma még fogok micsinálni? Énekkar… Dalárda… ez az. Padlás és Dzsungel könyve. Persze, előtte továbbfejlesztek, azaz teljesen kifejlesztek. Remélem, elég lesz az az órasokaság, amit a szolgálatába tudok állítani. Tik. Tak. Tik. Tik. Tik. Kéne továbbalakítanom a honlapot, mert a blog otthonos szobája mellé kiraktam egy előszobát meg egy térképet. Gyanítom, az Enteulesse-t is linkelem majd, bár… de talán lesz belőle még vmi. Mivan? I’m so unreal to your final breath. Hm. Egyetlen sikerélményem a közelmúltban a vampire mesém (nem, a vempájör betűzés nagyon gáz), pedig annyi mindent kéne tenni (a word javaslata alapján)! Majd jobban fogom érezni magam, ha dolgoztam is (nemigaz, kiértékeltem és kiválasztottam!!!) Thoughts of a dying atheist. Ez az utolsó lesz, aztán megyek szobára a papírokkal. De hát micsinálok én itt, kéhem szépen?! 3 perce kellett volna… war … destruction… megtaláltam egyik hangulatfestő számom még nemtudom mihez. Majd ha háborús jelenetet festek kalandba. Igen. A Télhez meghallgatható, bár dühösebb annál. Rohanni. A felhők kontrasztos feketeségébe a Napon keresztül. Nem vimpáros, de nem is. Vége lesz. Vége lesz. Vége lesz. Vége lesz. Pont, és az utolsó tus… hahh.

Márc. 16 kedd

A hétvége nagyon jó volt. Még ha nem is éreztem magam töretlenül jól. De megmondta Angie enneagram könyve is, h, amennyiben 4es vagyok, szeretek depizni, mert azt emelkedettebbnek, szebbnek meg egyedibbnek találom. Jaj. Nagyon jó idő van. Túl jó idő. Gesztesen meg hideg volt, főleg éjszaka, mikor az álmosságtól szédelegtem keresztbe a bokatörő úton, övezve száguldó csillagokkal. Nem, nem rúgtam be, mert nem ajánlják gyógyszerre. Szombat este majdnem kértem egy szál cigit. Annyira nem számít már semmi. Vagyis de, csak nem gondolok pergő homokra. Ülni egy helyben, nézni a többieket, aludni, nézni és beszélni és hallgatni és enni. Alapvető szükségletek. A többi már feljebb van a piramison. Végre elhihettem, h őszinte. Megtudtam, h számítok valakiknek. És, h milyen könnyű kiépíteni mítoszt – bár lehet, h csak azért, mert a külsőségeket kitűnően adom. Let us entertain you.

Márc. 11. Csütörtök

Cad… és nemzh. Khirály. És be tudtam olvasni a házit, itt, tehát… de akár keretezhetnék is.

Márc. 8 hétfő

Nem mentem be tesire. Pótolnom kell majd máskor, egy nem reggeli időben. Addig meg ötleteket rendszerbe-szednem, de kézzel, nem gépben. Nekikezdtem a Lestatnak. Az első oldalakon majd kiábrándultam a szőkéből, most csupán a főhős elleni szenvem munkál bennem. Mert tulképp érthető az elfogultsága csodálatos 80as évek iránt. Az igaz, h rég olvastam ennyire pozitív gondolatokat. Hogy lehet egy 300 éves vámpír. Ilyen naív. Fél kilenckor előre a munka irányába, addig még. Esik a hó. Még mindig tudok neki örülni, tehát még minden rendben van. No, nem egészen. Nem sikerült beolvasni a cad munkám felét. Talán csütörtökön majd, zh után. Még tíz perc. Aztán megéreztem e lüktető életet a regényben. Amit szeretek a rizs néniben, h élően tudja ábrázolni a középkori és előtti „vallásos” elmét. Ahogy a Csontok Szolgálójában is. A középkorban eltűnt mély és végletes érzelmeket. Amihez képest a 19 század csupa finomkodás és kecs a maga romok feletti sóhajaival. Szombaton elhaladtam egy gitárhangos klub felett. Hogy hívott a túl sok hang a kis lyukban! Majd egyszer. Jaj, meg láttam gótokat a megállóban, a pasinak is ki volt húzva a szeme, rájöttem, csupán színpad. De ezeket a fémdarabokat az állban nem egészen értem, mér jó, ha valaki beszerel magának pótszemölcsöt. Mert úgy néz ki. Áááá. Kész. Ja, hogy Hobó énekel. Ghymes: Bakaballada. Jaj. Holnap mesélek. : )= .

Márc. 5 péntek

Fél óra múlva benn kell lennem, h átvegyem a layoutpapírokat. Addigra talán megírom végleg az ergonómiai elemzést, vagy nem.

Got a hair shirt round my shoulder. Got a cold stew in my spoon… I’m going for the kill. I’m going tooth and nail up that dusty hill – on the rattlesnake trail. Jethro Tull. És még a hó is esik. De mennyire! Csodás. Gyertya, meg minden. Island in the city. Cut by a cold sea. People moving on an ocean. Groundswell of humanity. Jól megértett blues és szájharmonikás Marlboro man fények. Could you meet the eyes of a working girl undressed to kill?…

Last one out is a cold duck. Padding down the road.

I wait outside, my motor runnung – got a warm dream to unload.

Can I face her in the sunshine? In the harsh real light of day?

She walks out with recognition in her eyes – I look away

Won’t let it move me, but I can’t sit still.

Couldn’t meet the eyes of a working girl undressed to kill.

Jajj, mennem kell. Rock Island.

Márc. 4 csüt.

War… destruction… Collecting souls… into Paradise… Lacuna Coil Angel’s Punishment. Wuáááá, elegem van megint a Cadből. Nem tudom, mi a baj, de nem tudja beolvasni a múlt órai munkámat. Pedig azzal együtt azt hiszem, teljesen meglennék, már csak a keret hiányzik. Sebaj, asszem köv. órán még van időm, tehát majd akkor megcsinálom, befejezem. Vagy majd most, ki tudja. Kisebbfajta sikoltozást csapott bennem a hang, mikor eldöntöttem, h nem megyek be ma reggel. Nézzük, hova jutok. Még egy fél bekezdés. Csak így tovább.

Márc. 3. Szerda

Egy kidőlt-kivágott fa, udvari gyűlésünk. Tölgyfa volt, vastag, belekapaszkodni való kéreggel. Szétszedtek itt mindent, sima az egész, később vastag beton kerül rá, mint Csernobilra, h ne is emlékezzem. Nem tudok. Kaparok, de nem el, hanem ki. Nézzük. Volt egy ház először fenn, lakatlan, fából, rácsos ablakkal. A túloldalt meg nem igazán… az a sárga-világossárgabarna homokos föld, ott parkoltak, meg síndarab a kerítés mellett, egy általam fejlesztett játék börtönfala. A ház tövében betonozott csík, talán mindig is virágágyás mögött, meg az erkély alatti szoba. Gergőnek meg Norbinak bunkere is volt a Tanács kerítése mögött egy nyáron. Krisztit is lehívtuk az Udvar gyűlésére. Hm. Dallas, és már nem emlékszem, kaptam-e ténylegesen szerepet, mint mondjuk a tudomésénki Lucy. Egyik autó csomagtartóján dobáltunk hatoldalút egy lapozgatós könyvhöz. És aztán kibékültem a már lassan teljesen aszfaltos időkben Encsivel. Jól van, ő békült ki velem. Pedig a legelején naponta lejártam a Dobriékhoz kártyázni, és együtt utáltuk a szemben lévő csajt. Gabi. A legjobb barátnőm, és eszünkbe se jutott összeveszni. Csak lassan elfelejtettük egymást. A kutyája elől mindig az ágyra kellett menekülni, csak sajna megnőtt és fel tudott ugrani, ami megszűntette az ágy biztonságos sziget létét. Voltam gyerek. Nálunk is rohangáltunk körbe-körbe, ugráltunk szekrényről ágyra, egy barlangrendszerben, ahol én voltam az összes többi, húgom meg Gabi a hős kincskeresők. A műanyagcumi gyűjtős láz, az osztálytársaimnak persze több volt, de nekem is épp elég. Pincében ijesztős játék, sokkal rosszabb volt várni az ijeszteni való emberre a sötétben, mint végigmenni. A kolesz, amikor felújították a vécét, mi meg átlógtunk a kerítés lyukain, és berendezkedtünk. A jelszó vér. És napokon belül kiirtottak onnan minket, mint fészket rakott csótányokat. Néhány újság. És a sok labdajáték, tollas, partizán meg kapura dobás rengeteg változatban. A végeláthatatlan tollasversenyek, valószínűleg a legvégső időkben, nyáron, 7ik 8adik, meg pingpong is. Ez a gyerekkorom második fele, abból is csak a jó emlékek. A rossz? Ja, még bicikliztünk csomót az udvaron. Gergőnek volt BMXe. Nagyobbak lettünk, lehiggadtunk. A gyerekek sokkal kegyetlenebbek, mint a nagyok. Ne idealizáljunk, kérem, emberek ők is, csak kevésbé korlátozza őket a sok társadalmi konvenció. Örülök, h létezik a világon az udvariasságnak nevezett jelenség, még akkor is, ha ennek is van sötét oldala. Nem, nem kezdek el sikoltozni. Hogyan tagolnám életemet? Almádi, Bartók, gimnázium, egyetem? Országhatárok is szeretik a hegyeket meg folyókat. Eleget éltem. Éltem. Talán kétszer annyit, mert a máshol legalább dupláz. Az álmodozó kislány típus, aki soha nem, de igen, mégis csak ott voltam, de aztán máshol is. Hát itt meg ki énekel? Nem, nem leszek más. Vagyok, aki vagyok, megsértődöm és meghalok. A nő hangja a Lacuna Coil énekesnőjére emlékeztet talán. Mennem kell ebédért.

Márc.2 kedd

Ájm hír. Fázom. Ez után a szám után eldöntöm, végighallgatom-e a cdt, mert most nem igazán erre van hangulatom. Üres szavak. Sőt. Még annál is. Take me down to the paradise city… Nem vagyok paranoiás, csak a gyomrom szorul össze, amikor valaki kulccsal zörög a szomszédban, vagy nagyobbat lép. Jé. Eggyel lejjebb az i betű kicsit elcsúszott. Meg egy o is, most kitöröltem és újra írtam. Javult. Ez így reménytelen. Ich will. Agresszívan végighallgatom az egészet. Simára mossa az agyamat, jó lesz, főleg majd mechatronikára. Fhu. Rammsteintől mindig jó kedvem lesz. Na jó, viszonylag. Jó dolog németet hallgatni, mert a nyelv egzotikumán kívül nem értek belőle semmit, de azt hiszem, ez ebben az esetben nem baj. Mér van ilyen hamar vége a számoknak. 5 perc múlva megyek be.hm. vagy menjek el inkább ebédért? Nem. Ergonómiából feladatválasztás.

Márc. 1. Hétfő

Valami hiányzik. Vagy éppen jelen van egy dolog, és most megint minden ugyanolyan. Jé, ez majdnem úgy kezdődik, mint a Coldplayes szám. Csak a gitár. Anathema amúgy. Igaza volt az ergo tanárnak, kevésbé hatékony a zenehallgatás közbeni munkavégzés. Don’t look too far. Az élet az, amikor megvágom az ujjamat, és érzem a fájdalmat meg a vér ízét, ahogy próbálom megoldani, h ne kenjem össze a billentyűzetet? Elképzelés, természetesen. Vagy amikor fázom a hideg tekintetű ég alatt? És ha csak az égre vetülő faágak maradnának. Vagy azok se. Sötét, örök sötét, és Ungoliant is. Áááá, már 9:18 van! Reménytelen. Csak nehogy túl sok mindent feladjak megint.  Wasteeed mooments! :lol: …and we will never feel again. Az elvesztegetett pillanatokról jutott eszembe a múlt héten, h bemenjek az egyetemre. Tehát a cd végét akkor már nem hallgattam meg. Waaaasteed mooments! Előre a halláskárosodás útján. No one can find me here in my soul. Elképzeltem az énekest, ahogy beletörődő és kissé kihívó mosollyal adja elő a pár pillanatot, aztán lazán és komolyan a húrokat rengeti. Mert most már szabad, most már talán tudják, mit meddig szabad szétkönnyezni. Határmozgás. A semmicsinálást akarom. Saved. Megjöttek itthon, jobb lenne elmenni. De csak negyedre érdemes bemenni az egyetemre, tehát addig még dolgozhatom. No one seems to care anymore. Jajanyám, ez már megint fájdalmat érez belül. De hát ez szörnyű. Bocsánat. Hehe, fordított ankhos szmájli ímélben. Tulajdonképpen fél oldallal kész vagyok. Már megint lost moments. Ez az oldal is ugyanúgy ki, mint az összes többi. Sűrített, hát persze, különben még lehetne érteni :D . Mert ugye a formai kötöttségek még nem jelentik a személyi szabadság feladását, kommunikációból tanultuk, h a beszéd teszi egyénivé a nyelvet. Ha a lépések az igen kötött szavak – mert különben nem értené más, mit beszélünk/írunk – akkor a lépések egymás után halmozása már beszéd. A táncé. Én ehhez nagyon fáradt vagyok. Even the longest night won’t last for ever… to many hopes and dreams wont see the light. De jól esik. It’s prime time, maybe the stars will rise… its gonna be my turn to lie. Alan Parsons Project. Maybe for the only time in my life, something in the air. Yeah. Az életerő már hiányzott :vimpármosoly: ééés…: Let’s talk about me for a minute… A múlt felidézése. Tényleg futni kell, csak azért, h lélegezni tudjunk, mint a cápák. Tulajdonképpen int. Termterv csoportom is egy amalgam. Muhahahaha. És milyen nehezen találunk magunknak csoportnevet!  Na most már télleg L, mert idő… no ezt még meghallgatom. Stereatomy. A hangosítás talán párhuzamos a teljes képernyős képnézéssel. Ezután a zene után hangulatilag már a Yes jön. Nekem meg télleg mennem kell, tehát mentek és megminden.

Febr. 24 kedd

Tool- Stinkfist. A képkeretért, természetessen, 42 db vagy több hangzott el a tegnapi előadáson, és majdnem sikerült elaludnom. Talán kellett volna. Hedbenghedbeng. Szöveget nem tudok beidézni, sajna, tehát csak a reakciók maradnak közelszmájl formátumban. Jé, van egy sötét folt a kezemen. Vajh a kézilabda hatása. I wanna be immortal, remain forever young. Soha. Nem leszek vámpír. Szimpla halhatatlannak is elég kellemetlen az élete, lefejezgetések meg a hosszú fájdalom az elvesztett emberek után. Meg a szamurájkard a kabát alatt, no az is kényelmetlen. Ma még bemegyek netre, hátha végre tudok gyűjteni. Igen, érzem a lelkesedést, most talán találok valamit. Aztán meg előre a hétvége irányában! Sőt. Akár most, rögtön, és akkor jó lesz. Vagy nem? Muhahha :rotfl: hemoglobiin. Nagyon beteg. Komolytalan, bár éppen ez a jó. hMm. Majd mesélek olyan kalandot, ahol szimpla halandóknak kell mozogniuk a WoDban. Egyszer, rögtön, miután befejeztem a vempájört és a nemtommit, amit már tervezünk. Ihajj.

Febr. 17 kedd

Lacuna Coilt hallgatok. Mechatronikán Az informátorokat olvastam, nem tudom, miért, de az a novella tette rám a legnagyobb hatást, ami a padtársaim irigy pillantásai közt jutottam végig. Hogy aztán az első negyedórát visszamenőleg lejegyzeteljem. 2 óra lesz. Áttetsző lett a tél, régen szerettem a kék ég szagát a szánkó fölött, de most csak a vakítás jut eszembe, bár meglepett, h legalább negyedórát beszélgettem a Budafoki út sarkán évfolyamtársammal. Jó, persze az egyetemről, szidtuk, mint Feri bácsit az elsős terméktervező, de akkor is. Fontos a kommunikáció, azt hiszem. Mi lenne egy olyan világban, ahol bárki bármikor meghalhat, szinte véletlenszerűen. Ahol egy nap alatt elveszíthetünk mindenki számunkra fontosat. Mernénk szeretni? Kiürülnénk, és elfelejtenénk a tegnapot? Vagy mindenki úgy élne, mintha csak ő létezne igazából, és a többiek belső fantáziájuk termékei. Akik más alakban visszatérnének rendszeresen. Az emberek felismernék egymásban régi ismerősüket, kedvesüket, aztán rájönnének, h mégse ugyanaz. Pedig annak kell lennie! Aztán elvesznének a szövetben, mint most is. nEm, nem kell látni, érezzük  az arcunkra csöpögő vér szagát. Vagy később, ha unatkozva megdörzsölöm a szemem, és ragad a kezem. Bárhova törlöm, nem lehet nedves törölközővel hajat szárítani. Vagy tintás kézzel maszatot felitatni. Kék tinta, mint betétreklámokban. A közeljövőben csinálok tesztes felmérést magamról, és kirakom vhova ide az eredményeket, hátha valaki keres majd ilyen oldalakat, ezzel talán segítek neki…

Febr. 4. Szerda

No igen. Szünet, és ennek örömére nem csinálok semmit. Pedig most kellene elkezdeni a valamicsinálást, elvégre ne akkor jusson eszembe dolgozni tanulni, amikor már kell, mert lemaradok önmagamtól. Miért lepődök meg? A zenék arra vannak, h érzelmeket gerjesszenek a befogadóban. Mi másra? Az pedig, h milyet, már teljesen lényegtelen. Tulajdonképpen elvesztem. Azt se látom útnak, h most éppen tudom, h jövő héttől egyetem, amit most lelkesen akarok csinálni. Meg mit is? Holnap mesélek tovább! És nem félek tőle – ez se ingat meg. Itt valami nagy baj lehet, vagy csak nem veszem észre, de ez ugyanaz. Valakit le fogok ütni. Csak nehogy rossz néven vegye… Miért fakul ki minden? Talán nem kéne egy dolgot egynél többször végigélni, mert megeszi a Banalitás? A zenét elvileg ezért hallgatom. Mert megőriz valamiből valamit. De csak arra jó, h elkeserítsen a veszteség! Böeee. A fáradságot pedig igen rég óta érzem, legalább két éve. Nemnemenemenemenemenemenemem. 

Beteeeg! Ezért szeretem. Örülök, h ismerem a szerepjátékokat, mint olyat, mert így sokkal több dolgot mosolygok meg, mint amúgy tenném. Szirénázó rendőrautó után fekete kocsik sora? Megnéztem a bennülőket, az öltönyös sofőröket, és az NWO jutott eszembe. A múltkor fegyveres nemtomkik a bank előtt, és elgondolkodtam, bemenjek-e.

Február 3. Kedd

Kimaradt asszem bejegyzés, de majd egyszercsak, meglepetésszerűen pótolni fogom. Becsszó. Amúgy is hüje ez a hejesírásellemnőrző progrom, ki is kapcsoltam. Meg is látszik. Olyan, de olyan… megvan , tessék, igen hasznos link mostani állapotomra:

http://www.gothicmissmanners.com/mar99.html

Minden megvan benne, amit utálok a protokollban és etikettben. Nemnemenem bírom, pedig olyan meggyőzőek. De akkor miért van hányignerem? Amúgy hasznos, cask azt hiszem, megfelelő szögben kell kivédeni a napfényt, akkor kevésbé süt bele a szemembe. Vagy majd szeretni kell a napszemüveget. Hihi, épp most olvastam, h mennyire gyermeteg és ötlettelen A Hollónak öltözni. És azzal mi van, aki nem látta, cask ötletelt? Meg amúgy is, nem kell egyéniségnek lenni – vagy igen? Hm, ez most megzavart. Divat, divat, és szokások. Mardaj meg, ides jányom, geeknek, ha ki szeretnél ebből mászni. Vagy bele se essél.

Jan. 20. Szerda

3 óra lesz mindjárt. I just wanna fly. Mi kell ahhoz, hogy megfeleljek az időjárásnak? A meleg bálnavadász-pulóveren kívül. Tanulnitanulnitanulni. Hőésáramlástant. A szünetben pedig az életem nem-hiábavalóságán gondolkodni, kidolgozni a gillzség korántsem egyedi, lehetőleg minél komfortistább megnyilvánulásait. Jihhhááá. Persze, a kalandot kell ezerrel dolgozni. Még jó, h eszembe jutott. Amúgy nem történik velem semmi, csak próbálok életet lehelni a furcsaságokba, mik körülölelnek, mint Frodót a Banyapók. És most kezdem csak értékelni Ery azon megjegyzését, miszerint némi hasonlóságot fedezett fel köztem és 7/9 között. Yeah. Asszimilálódtam, és proud of it. Nem, nem tetováltatok vonalkódot magamba, max. chipet ültetek a halántékomba vagy a csuklómba. Eredetiségre törekvés csíráit vélem fölfedezni benned, kedves gillz. Vissza a vonalkódokhoz. Nem, attól, nem leszek eredeti, ha nem vonalkódolok, tehát csinálhatom, egyáltalán, nem leszek én semmitől se eredeti, tehát megnyílt az út a … vonalkódtalanság felé.

Jan. 14 szerda

Billy Idol: Cyberpunk. Jihháá, örüljek, mert újabb pozőrpontokat ér a kabátlobogtatásom. A kezem egész ijesztő. Jövőbenézés jégvirágmosolya fagyott arcomra. A közök és részletek közti végletes elveszés. Foglalt volt minden hely a HSZKban, nekem meg kedvem volt áramlástant tanulni. Hogy legalább ez sikerüljön? Nem, nem akarok keseregni, nem kell félni. Csak így, egyszerűen, elegem van. Ha meghalnék egy éven belül, akkor semmi értelme nem volt az egyetemi szenvedéseimnek, ez az, ami nem tetszik. Úgy kéne mindent csinálnom, h akkor is érjen vakamit, ha 650 évet élek, akkor is, ha csak 3 hónapot. Nehéz, mi? Véletlenül elírtam a 65 évet, de nem baj, adjunk a pozőrségnek is… fekete bőrkabátot szeretnék. Igen, egy katanát szeretnék tudni elrejteni benne. Mwuhaha. Kacajsokk. A jövőfilmek is csak a jelent mutatják. A könyvek? Ez már ravaszabb, elvileg… de nem. A jelen, csak a szemüveg más. Törött. A törött szemüveg is malkávos… magyartanárom is nyílván az volt, bár nem tudott róla. And relax. Mint egy agykontrollos gyakorlat. Aztán vége lesz. Végigrohanni a megyén, a színek harapnivaló élességén. De egy kicsit fakó. Kicsit kiszívja a Nap, ha túl sokat nézzük. Egy másik világ, soksok tükörben nézve. Age of destruction. Hehe, olyan az egyik effekt, mint az ufó játék kísérete. Ájm a nyúrománszőr… :rotfl: álmos vagyok. Soha nem volt rosszabb vagy jobb a világ. Miért lett volna? Csak látni leginkább a mostban vagyunk képesek. A változatok lényegtelenek, illetve csak ezek fontosak, mert a többi állandó. Változik egyáltalán valami, vagy csak én látok mindig máshogy, pedig ugyanazt a dolgot nézem.

Jan.5 hétfő

Most van időm. Azaz nincs, de ezen inkább nem gondolkodom a pókhálók közé remegve szorítva. Annyi mindent szeretnék csinálni, s csak néhányat lehet a kötelességeim miatt. Szörnyű. De nem, nem nyugszom bele, h ez az Élet. Nem gyalázunk hullát sem, hát még életet! Dühösen nézek rád. Most elvesztettem az időt, vagy sem? Bárcsak tudnám. Mikor? Már ez sincs meg. Csak ülök kint egy feketerigó alakjában a hóval takart szobrokon. A szobor énekel, alig érthetően meséli történetét. Mik az igazi történetek? Nem azokat halljuk meg soha. Az igazi történetek sűrű homályban, kútban vannak, s ha leírjuk, sokszor elillannak. Csontváz nélküli massza marad csak utánunk, meg vízözön, és most talán megyek a TV elé Nikitát nézni.

Dec. 29. Hétfő

Talán nem jó állandóan ugyanazt hallgatni. Mert most olyan, mintha kiskanállal, késsel kapargatnék múltat az odafagyott aszfaltról. Még ha nem is olyan régmúltat, talán a tegnapelőttit, vagy egyhavit, de mégis. Emlékek, másik világok, remények. A valóság pedig megint leadandó házikkal üldöz, nem csoda végül is. Haza akarok menni. Honnan, hova? Csak azért? Mert nem csinálom a feladatokat? Ezért azt hiszem, h nem is tudnám? Hm. De ez azt jelenti, h csak megcsinálom. Jövő hét péntek, most meg hétfő van. Ha holnap, akkor is most is. A fontos, h tovább lélegezzem, többek között, meg most mindjárt mehetek vacsorázni, és közben olvashatok. Generation P. Furcsa érzés, ahogy távoli ismerőst üdvözlök az orosz értelmiségiben. Hiába, Magyarország, 20 éves sci-fiken nevelkedett leány vagyok, a Galaktikában gyakran voltak orosz-szovjet írók. Ismerős, nagyon ismerős. Itt mintha közelről látnám a rozsdát, meg a földbe ivódott vasdarabokat. Egészen más a benyomásom, mint Amerikáról, steril, műanyagnyi tökéletesség. A virtualitás csak egy újabb illúzió, mint a polimerek. Melyik mennyire látványosan rohad? Ennyi csupán a különbség, vagyis nekem úgy tűnik, értékrendbeli különbség egészében nincs, csak személyre lebontva.

Érdemes odafigyelni, mit jelentenek a hallott szövegek. Vagy nem? Mert mást hittem… a refrén így is ugyanazt jelenti. Nem érdekel, h csak sima gyászolás, megmaradok a töredékes hallásból táplálkozó illúziónál.

Dec. 28. Vasárnap

Yeah. Egy órája ülök a gép előtt, írtam a novellához három sort… superficial… on the edge… talán elvonja a zene a figyelmemet? Hm… pedig most hangulatba illőek, lévén a világ WoD. I’m so tired being here… you cried I wiped away all of your tears. Az idézet is megvan. Csak a novella nincs, és most is itt írok, nem ott, egy ablakkal arrébb. Persze, könnyebb. Ez lesz az utolsó, és megyek sütit csinálni, aztán rendet rakni, meg minden. Gyönyörű hangja van az énekesnőnek, nekemisnekemis olyat! Utolsó lesz, gyermekem, ne hallgass már többet, mert telik az idő. Hihetetlen, nem bírtam ki. Majd, ha … de nem. Úgyse. Egykéthánégyöthat… muhaha keringő, nem hiszem el :lolmano: éééédes. Music from the Succubus Club. Blind in darkness. Jól van na, elfáradtam.

Dec. 23. Kedd

Elkapott valami láz, vagy roham, vagy mi, hogy most azonnal kell nekem igen hangulatos, vérbe markoló kalandot összeütnöm a partinak. A zenék, persze. A világ megértéséért természetesen. Rohanás, igen, végig a Rakparton, a 19 villamos nyomán, gesztenyefák alatt. Legalábbis azt hiszem, h gesztenyefák, de lehet, h csak a Mikó utca fáit, mind a hetet, és Jenő nem adta vissza a Shelley kötetet, és nincs kinek a hóhér eladja a kötelet, és elapad vérünk, elszárad agyunk, látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk? Íme por, és hamu vagyunk. Karácsony. Fussatok bolondok, itt a világ megváltója, gyermek volt ő is, felnőttként halt meg. Látni az újat, látni az Életet. Bee. Igen, az Életet. Ugye? Ugye, Gandalf? No egy kis Marilyn Manson. Menni kell enni, Burger Kingbe, ihajj, mert oda szól az ebédjegy. Elvihető or what? Look at me. Sad old popstar in platform shoes. Idézetekkel telve fejem, a válogatás talán értelmet szül, vagy a befogadó elméje.

Dec. 19. Péntek

Hjajj, engem most ihajj, nagy stresszek gyötörnek. Orcámba fú a hajnali zh ványadt leve, és látok, ó kiuttalan elágazásokat. Szag után, galambom, csak szag után tessék haladni. Hol halandó ember szeme nem lát. Most aztán. Meglátni a szépséget a szorongásban, a sírásig görbülő idegességben. Melyek ráadásul már lényegtelenségükben is csodálatosak. Mert nem éri meg. Mi az az apátia, nemtom és nem is érdekel.

Dec. 4 csütörtök

És most. Nincs mit mondanom. Mint leány, mit írnék meg levélben? És kinek. Kipukkasztottam egy csomó buborékot az imént, szeretem a csomagolásokat. Mert nem csinálok semmit. Két novellába írtam az imént egy-egy bekezdést, de úgy érzem, egyiket se fogom belátható időn belül befejezni… a hajós szélcsendes vizekre ért. Lázadás fenyeget, ihaj! Nem ezt kell, nem ezt! Akkor majd odafáradok, tessék, ki szólt? Mert nincs szólásra ajkam, ínyemből csorog a vérem, tessék, lehet szeretni.

Nov. 28. Péntek

I wanna run

I want to hide

I wanna tear down the walls…

Where the streets have no name.

Jaj, Bono. Megint napok határához közeledem. Áááááá a napok partja, és talán megkerülöm háromszor, és sikerül átjutnom, pedig akkor utoljára 13 éves voltam, és még mindig kislány. Az eső szagában, igen oda mosódott bele. Felcsavarjuk a U2t, legyünk újra és rendszeresen felszabadult fiatalság. Az vagyok, akik meg nem vagyok. Jihhá.Szorult hurok, lágyan szól az esti szél Milford-öböl felé… Rabok legyünk vagy szabadok, nincs kérdés? Válasszatok! DE, de lenne! Léccilécci, mi a kérdés. Beleharapok a vérbő levegőbe, nyakamra fagyott a kabátom, most mégsem ott állok. Pszichedelikusan nem célszerű csajozni, a délelőtt tanulsága. Most pedig figyelem, nekiállok annak, aminek a banalitás megszemélyesítve rettenetesen örülne, ha tudna olyat. Ez megalkuvás, de ennyi voltam és nem több. Sajnálom. Nem bírom ki… gyönyörű, Bono egy zseni. Bocsánat. Hihetetlen, milyen lehetett ez a koncert Dublinban :zokog: Hát igen, a szerepjátékról bírok rizsálni. Csak értékelje majd a tanár…

Nov. 12. szerda

You can smile with an angels smile... muhaha, haláli az összhatás. Let's buláj! Meg up to the top to the top of the hill. Ahelyett, h leckét csinálnék persze, de a lelkiismeret majd csak az utsó éjszakákon fogja széttépni önbecsülésem véres maradványait. hm. tessék, a hálóterv első nekifutásra (look at me just take a look at me), vagy mégse. az a lényeg, h így a műhely nélkül feltűnően sok az időnk, pedig ez nem is igaz így, de tuti, h el fogunk kábulni miatta. Vow, ez egész szintipopos, legalább van mire alkalmaznom a legújabban tanult szavaim. Vizes-esős Szigetemlékek. Repülnek a hajak :rotfl: . Tegnap három órán keresztül sikerült be/le/elmesélnem egy Ölelést meg a fontosabb tudnivalókat. Hogy mennyire különbözik egy 16 éves lánynak, vagy egy 24 éves fiúnak mesélni, bár érthető, de megtapasztalva különös. Azt már megállapíthatom, h egy kicsit felszabadultabban írom le a halált meg az első élményeket lányoknak, ez is mily meglepő persze, deakkor most ezt végre írásba is foglaltam. Vagy az nem segít a trivialitásokon? Mert hát innen már. A dobókockák zörgése az asztalon meg kifejezetten idegesítő nyilvános helyen, mert azon emberek (feel me fill me before before I fade away) is felkapják fejüket hallatán, akiknek nem tűnt fel az a zöldmárványos, ványadtvörösrózsás (:szippp) könyvborító az asztal közepén. Sajnálom, vannak dolgok, amiket csak hosszas kondicionálás után vagyok képes kivülről nézegetés nélkül matekdolgozatpéldákat a metrón nagy hanggal szétkiabálni, például, Hanga nagy szörnyűségére már röpke év alatt teljesen. Szerintem elárulom, mit hallgatok most, hamár. Freshfabrik, tudomésilyen milyen album.

Nov. 8. Szombat

Bogár lépjen nyitott szemedre. Vagy az enyémre, nem mindegy? Miért vagyok ilyen könnyen befolyásolható. És mire jó a megminden és a 42. A szavak odakötöztek minket a világhoz, sikoltva ha eltépjük, csak falakká csavarjuk magunk körül a labirintust. Most már csak magamat rakom kékbe, ez nyilvánvaló, de miért? Az ég vizébe. Tanulnom kellene, de nem tudtam, bár, most már elvileg megpróbálhatnám. Nagyon rosszul választottam, úgy érzem. Meghalok. Tényleg, nem rossz ötlet… alunni. S hogy mi álmok jőnek. It's no secret anymore. Erőnek erejével. Figyelek. Oda. 20 perc múlva 4 óra. Dont believe what you hear. Nem érdekel, nem hagyom magam tovább befolyásolni holmi betájolhatatlan sértettségek és pánikolások miatt, köszönöm a figyelmet.

Nov.5 csütörtök

Annyira jó, ezeket még mindig nem raktam fel a honlapra. Csak h legyen mára is konstruktív hozzászólásom, persze. Sebaj, most lefáradta.
…on New Years Day…. Jézusom, 2 év! A fele a gimnáziumi éveimnek. Persze kellett nekem ezt hallgatni ballagásra. Azt hiszem, ha a U2 játszana Magyarországon, kikönyörögném, összekoldulnám a kellő pénzt a koncertre. Fiatal vagyok, nagyon, de ez nem jelent semmit, a múltat nem években, hanem százalékban érzékeljük. Hajlékony önmeghatározásom is itt van elásva, bár remélem, nem döglött kutyaként. Kérdőjelek, sztárok, fejős tehenek. Yess. Numb. Szeretnék olyan bulit szervezni, ahova én adom a zenét. Jihhá, azt hiszem, leképezne vmit ez életemből… nézzük, mit raknék be, csak úgy általánosságban: U2tól szinte bármit, Rolling Stonestól a Symphaty for the Devilt biztos, de arról az albumról még jó néhányat. Nightwishtől lassúkat. Cranberriestől is bármit, ami megvan, Santanától emészthetőbb csacsacsát, REMtől Man on the Moon, HIMet is, nanánaná. Alan Parsonstól, Pink Floydtól… mit is. Azt már jól be kéne tájolni, ahh, az Animalsről a Pigset. Big man, pig man, ha-hha charade you aaare. Doors, hamár, onnan is sokat, szvsz bármit. Deep Purple. Hihi, Deep Forest, és innen el lehet szállni kicsit a Ghymes felé is, mondjuk a Tánc vagy az Ej de igen nagy kár felé mélázni. Aerosmith, sőt, akár még Ákostól a Mindenki táncolra is buliznék szívesen. Csak gondoljunk húgomra is :D . Pár LGT Illés Omega szám Nikónak meg Brandírnak. A fiatalságnak és szegény lelkemnek Kispál. No, kis Stinget is talán, Fragile vagy Dance with the Dead, esetleg Desert Rose, Jethro Tulltól… Too old to rock and roll. Jimmy Hendrix. Aztán, ha végre beszerzek olyat, akkor Placebotól meg a Musetól. Ej, azt hiszem, nehéz lenne ezeket megfelelő sorrendbe rendezni… de megpróbálhatok összeállítani egy buli CDt. Majd, ha annyira sok időm lesz. Érdekes, ezt is a közönségnek kell/kéne tervezni, úgy, h azért a saját ízlésemen se essen nagy sérelem. Hehh. Megtaláltam a Freshfabrik CDt. Innen is lehet a 2. Szám, amit még a viván is láttam… a koncerten is sikerült leragadnom. Mér' kell a Szigeten párhuzamra rakni a jó koncerteket? Aki megy metálra, az attól már nem mehet a Világzeneszínpadra? Gáz, már csak a Slovo nevére emlékszem a koradu hallott két zenekar közül, pedig a másikat is érdemes lett volna megjegyezni. Ehhez a zenéhez hosszú haj kell, a többi formakitételt még nem tudom… persze fekete pulóver, lehetőleg zenekarral, bőrkabát, acélbetétes bakancs, szimatszatyor. Ez már egész igazhitű kinézet, úgy érzem. Vagy még utánanézek. Kutatási lehetőség a neten.

Okt. 29 szerda

A new day yesterday… Kristályosodik, és persze, h nem bírom csinálni a CADet. Pedig azt még néha élvezem. Csak amikor tervezni kell rajta, azt nem. Jajanyám, a Jethro Tull már nosztalgiát csepegtet… mire jutottam? Csak önmagamra emlékszem? Most visszamegyek a feladathoz, és közben bambulok, jó? Két óra telt el. Iszonyat, és tudom, h nem lett tökéletes - mit tökéletes, tele van hibákkal - a műszaki rajz, de azt hiszem, kezdek nagyon kiürülni. Most mindjárt Photoshop, hátha sikerül észrevehetően előrefelé haladnom.

Okt. 24. Péntek
És még mindig október van, hihetetlen. Majd csak megunom. You're so beautiful. És ma mennem kell még el, ami nagyon jó elvileg, mert akkor sajna nemtom csinálni a házi feladatot. Hehe, 800 szavas szókincs elég egy alapfokúhoz, vajh kitől loptam ezt a szöveget. Lassan szedegetjük össze magunkat különféle emberektől, úgy ám, drágaszágom. Szvsz én nem is létezem, csak mások lenyomata vagyok. No persze, építsük tovább a törött tükör köré saját szimbolikánkat. Ha most nekiállok, akkor lassan elindulhatok a vimpár találkozóra. No, a vimpár szót felvettük a helyesírásba *kacagás. Mi lenne, ha nem hallgatnám végig ezt a bébi dzsöszt dont klóz jó har…. Darling dont let me down. Jejejeje. Nem bírtam ki, bocsánat. Depizzünk egymás vállára borulva, öleljük át egymást, így, most pár perc. Just one look into your eyes… láttam, és egy pillanatra természetfelettien mélykék volt. Aztán elfordította a fejét, s a lámpa fénye már nem abban a speciális szögben futott át az üvegtesten. Tudom, h láthatnám még egy ideig ilyennek. De van értelme? Szerintem nincs. Kinek van szüksége egy áttetsző tükörre… persze torzítok is rendesen. De most leütöm a lejátszót, mert a végén minden lelkem idecsöpög. Huhh. Sikerült. :integet: :denever: :virag: megminden. Kilépés.

Okt. 22. Szerda

No love left in me, no eyes to see the heaven beside me…. Gyertyalengetés, egyebek. Nézem, majd egy hónapja hallgattam utoljára Nightwisht. Hjajj. És azóta már majdnem begótultam, de aztán azért mégse fog az sikerülni. Majd ha gótok potyogtak az égből. Vajon kivagyok, igen. Utálom, nagyon utálom. Nem nekem való ez a határidőzés a megcsinálandó feladatokkal. Inkább hajnaltól éjszakáig próbálnék, de tényleg. Mér' nem vagyok énekesnő! Brühühü. A múlt szombaton az zavart a legjobban, h dejó lenne nekem is ott állni, de azért most már egész derekasan csak pár másodpercre jutott eszembe. Annyira nem egyetemre való vagyok, nem termékTervezőnek, hiszen soha nem fogom magamat arra bírni, h élvezettel és kötelességtudóan fontosabbnak találjam az üveggolyócsomagolást, mint a blogírást akár. Még a m* kalandot is szívesebben befejezném, pedig ahhoz se érzek igazán energiát. Mér kellett nekem annyi mindent kitalálni elfoglaltságként!? Ha nem ismernék sehol-senkit, akkor nyugodtan ölhetném minden erőmet az egyetembe. Hehe, a Ciánkáliban malátakávé helyett malkavitát láttam bele egy régi reklámcímkébe. :hammer: Kész, nincs tovább, leányálom marad csupán a kinti esőben oldodó zabkása jajajajj állítsatok meg. I know you turn from me… dö feentom ov dí óperaa… visszafordulok. Nézz vissza Orpheusz .

Okt. 16. csütörtök

Ezt most kipróbáljuk. És hátha sikerül felrakni a netre és jó lesz. Hihi. Tegnap jöttem rá, h az anyutól elcsórt kistükröt ides ecsém megrepesztette… egyszerűen el kellett raknom a táskába. A hétvége megint sűrűsödik… hogy hogyan maradok ébren vasárnap reggel, az egyelőre rejtély számomra, dehát végülis ritmusosan kell pötyögnöm a gitáron, azalatt még simán bekómázhatok. Szólít az internet, most ennyi voltam.

okt. 15. szerda

Gyönyörű, gyönyörű. Megcsináljuk azt a malkavita karaktert, úgy ám, drágaszágom. ehh. Természetesen az új információk nem csak teljessé teszik a képet, hanem belerondítanak, szval a bűztől már nem is mindig látni. Rolling Stones. all right. Talán nem kéne ennyi mindent egy karakterbe sűríteni, elvégre játszhatsz majd többet is, nemde, nehogy már ennyire féljünk attól, h lemaradaunk egy érdekes koncepcióról. Még mindig túl végtelen a világ, bár értelmezhetetlen falakba ütközöm állandóan. Még a legenyhébb a külvilág szögesdrótja, saját elmémé már igencsak hátborzongató. Well I'm a king bee babe... A csresznyevirág királyfi találkozott a cseresznyevirág királylánnyal. Nem ám a méhecske a virággal, hehe. Most asszem megint színvilágot váltok itten.

okt. 13 hétfő

Már úgy is fáj a hangom, hogy nem éneklem, csak hallgatom Loreena McKennittet. Üdvözlet. Kinn hidegecske, itt benn határozottan és téliesen fűtve vagyon, az idő meg szétfoszlik ujjaim között. Láttalak. Orrodat fújtad a papírzsebkendőbe az egyetemen, kezedben mappával. A falnak dőlve olvastál Vav Yan Fablet, a villamoson húztad le magad után a... póvercekkeredet. Vagy nem? Gyorsan végigmértél, majd elkaptad tekintetedet. Sokan vannak az emberek, túl sokan! No persze, nem elegen. A végtelen zongora. ÁÁÁÁ fekete billentyűkkel, fehér félhangokkal. Öeee. Nemakaromnemakarom. Eladtam magamat a lustaságnak és a fogyasztói társadalomnak, vagy mi. Nem is olyan nehéz utólag megcsinálni az értékelést, h az jöjjön ki, amit a konzulens mondott, h azt csináljam meg. És tudom, még lelkesedni is képes leszek az ötletért. De legalább én találtam ki, most már megszülöm. Ma este meg van időm vimpárkodni, persze, de az egyetemre és rendezésre nincs, mi? Szavak és cselekedetek. Meg a hideg illata, ami belülről veri jéggel orromat. Emlékezzünk. A fa levelei a kövek fölött. Fáradt izmaim csendessége a Középföldére illő fűtenger ölelésében. :hedbeng: Kormorán. Alternatívrokker hippiséghez társuló gótulás :rohog: . Mondom mondom hallgass reám, el ne menj a táncba. Ahemm, vagyok aki vagyok. Asszem, értem, mi az a zárt társalgás. És nem is gondoltam volna, h vki masszívan nem érti a nyilvánvalóan tárgyaltakat. Este jönnek hozzám gyűrött angyalok, felsebzett az éjjel, boldog nem vagyok. Hé! Már megint eltelt egy hét! Mire fel? Amire le, mert az van középen is, nemcsak fent meg lent, ha tetszik érteni, amit mondok. Jan. elején tessék jönni a rendezvényünkre, mert igen. Védelmezz meg engem védelmezz szerelmem. Mégegyszer: Kormorán.

okt. 8 szerda

Green is the colour of her kine ... Kimaradt volna a tegnap? Elfelejtettem elmenteni a keddet. Akkor nem is voltam Caden, meg... dehát a pontozásom megmaradt, szétértékeltem az ötleteimet, mint egy jó kislány. It' high time cymbaline, please wake me! Lécciléccilécciii! Ez a veszély a bloggolásban, egyszer elfelejtem elmenteni az aznapot, és kész a baj, felborul a téridő, ráadásul a nagy többség, köztük a fizikusokkal, akik tudnának segíteni rajta, észre se veszi. Ma csuda elhatározott vagyok. Tegnap (?) beleolvastam egy kamasz blogjába, és rájöttem, ez egy szabályos, elismert módja a kukkolásnak... meg az exhici...exhibio...exhibibicionizmusnak. Let us entertain you! A lényeg nem az, h mi a blog, hanem, h én is átéreztem ezt, a maga minden hínárjával és mélytengeri szörnyével együtt. Hihi, tetszenek a fekete körmeim a fehér billentyűzeten. Tudom, mi tejben a légy. Klárisok a nyakadon, báránygané a havon, jejejeje. Szállok, egész pontosan Pink Floyd : Main Themejére a Moreból. Ahogy nézem a fénymásolt borítot, ez biza filmzene - újabb fetter: meg kell néznem. Ez akár még kapcsolatfelvételre is alkalmas, hisz Hajnival néztük meg The Wallt is. Elküldtem egy novellámat az rpg.hura, (lalalala, Ibiza bar, nemtom a szöveget) most megint próbálkozom az élet világos oldalát átérezni permanensen, ahogy 3 éve az aser-ascher asszem ő, a felvételi után javasolta, merhogy tehetséges vagyok. Legalábbis érzékeny vagyok. Szipp. Táncolni könnyű. Sikoltozni is. Csak fárasztó. Mi kell nekemn a gótikumból? A dizájn, természetesen, új eszközök a gillzséghez, aki ugyebár nem egyéniség, khm. Meg a jó pasik, természetesen. Mi a vámpírok egzotikuma? a halálság? Most egyértelműnek tűnik. A halál természet és afeletti keveréke, bár a természet, az ember által szabályozatlan természet Isteni. Hát ezért keveredik :) . Az Élet pedig elválaszthatatlanul beleágyazódott a halálba, így az istenekbe is. Az emberben is van vmi Isteni, ezt jó régen tudjuk, csak mostanában torzul ez a jelentéstartalom, mert nem a szabályozható ember az Isteni, ahogy a nyújéjdzs sugallja, hanem a másik, ott belül. Mélymagunk, köszönet Jungnak. Ez az, akivel pl. a szentáldozáskor találkozunk, személyesen. A Spanish Piece! szerintem meghallgatnám újra, de úgyse fogom, azért évezredekig hallgatnám a latin pöntyögést. Belül egy hajszál táncol a zene ütemére, mellkasomban, hajladozik, emlékezik. Sok voltam, let...us...entertain...you... :D

okt. 5. vasárnap

Egy cseppet fáradt vagyok, és gyanítom, h nem alaptalanul félek a sárga színtől, de ma ezt még nem tudom. Valahol eltűntem, ha léteztem egyáltalán, és mostanra már csak reakciók, álarcok hagymája (nem parfé!) vagyok. De tényleg! Még én is megfeledkeztem önmagamról, képlékeny azonosságtudatom lassan szétszéled. Szavaim meg nincsenek. Meg lehet, h a maguktól adódó kérdéseket azért érdemes feltenni, mert úgy maradok. Veszélyes, nagyon, depresszió biztos forrása, most az a kérdés, megéri e. Nos? Bár tulajdonképpen... ehehh ... egész romantikus. Ha nagyon sokáig magyarázom, akkor még el is hihetem egy ideig. Azt, amit látok, hogyan öntöm át szavakba? Vagyis közérthetően, persze, nem csak találomra. Gondolj, bele, halál szar lesz. Juhhé, éléetéletéletélet mielőtt elfelejtenéd.

Okt.1 szerda
Már ha jól emlékszem. De igen. Tegnap Piros csoport és Zöld csoport találkozott, ettünk, játszottunk. Végesek az energiáim, és nem tudom, mi mikor mennyit von le pathos-tartalékomból. Az még esetleg tiszta, milyen passionjaim vannak. Jaj, hülye szerepjátékos fejem. Bár ez nem is különbözik eddigi cés vagy félgépész létem hasonló zárt beszédétől. Nem mindegy, h kezdő peremfeltételeket kérek, vagy a célszámot tudakolom fentről? Identitástudat, amit mesterségesen kell manapság gerjeszteni. Jó, eddig is így, de szvsz most már a személynek magának kell erről gondoskodnia erről, míg eddig azért a környezet meghatározta. De jó volt az a Nightwish koncert. Ezekben az a jó, h utólag jobban élvezem, mint az adott pillanatban. Carpe diem, hjajj. Most persze Tarja hangját is rendesen hallom, rtalán ezért élvezetesebb összevetni az emlékekkel. Mennyire szerves része a meghatározó basszussal bíró zenéknek a hangerő? A Nabuccót azér' nem adták dobhártyán repedéseket gerjesztő hangerőn, sőt, csak egy oldalról jött hang. Azt hiszem, mindegy, úgy se értettem volna. Ezek voltak mai elmélyült gondolataim. Köszönöm.

Szept. 30:
Ráébredtem, nem olyan baj, hogy olyan széles a zenei ízlésem. Legalább sok zenének tudok örülni, míg, ha szűkebb térre specifikáltam volna az érdeklődésemet, állandóan ideges lehetnék mindenkire. Most például Enyát hallgatok, alig fáj a fejem, és semmi kedvem nincs követelményjegyzéket rittyenteni a terméktervezéshez. Rájöttem, mostanában leginkább karaktereket szeretek kitalálni, esetleg még szívesen játszom velük - már amelyikkel alkalmam adódik. "Fáradt vagyok, ringass el ó Halál…" hm. Ha Hamvas Béla könyvvel a zsebemben sznobolok, az is megfelel a gótsághoz? No de ez is fárasztó. Semmi kedvem sincs energiát ölni bele. Itthon szeretnék maradni, h aztán el tudjak menni bárhova. Nem is, csak úgy sétálni egész nap. Aztán leülni bárhova, Book of Days. Ezt már hallottam. Az ismert zenéket jobban megértjük, vagy legalábbis feldolgozzuk magasabb szinten, h élvezhetőbb is legyen többek között. Persze megvan az életcél vmi. Színpad, egész nap próbálni, a szerepet formálni, annak kapcsán csinálni, szervezni életem munka részét. A rendező megmondja, mit csináljak, ki legyek aznap, a színpadon pedig felépül egy közösség, a láthatatlan szálakat most tudjuk és formáljuk. Talán tényleg. Mert mi más? Nehéz megmozgatni ezt a hatalmas tömeget, ami lelkem helyén van. Ahem. Kimért köhécselés, de a formák önmagukba csavarodnak, és az összefüggések újabb összefüggések felfedezésére adnak lehetőséget, mintát a mintában, a teljes becsavarodásig. A végén ott az Enigma, nem? Azt hiszem, már értem, miért olyan zavaró, ha Criamont játszom. Malkavitámért se fognak örömmel ugrándozni és zabokat hegyezni. He, hogy mi?
Maradtam tisztelettel minden elolvasóm iránt, mert ez azért teljesítmény, mármint értelmezni is valahogy. Előre az optimizmus és a megminden útján!

amiket manapság olvasgatok

http://www.rpg.hu/

voiceofmadness

http://www.yahoo.com/

http://www.ld50.hu/

najóvan bloggerek:

Egyiptomi Istenség

gyerekember

...és ő vagyok:

3ad éves terméktervező a BME gépészkarán. tudjátok, vécécsészét és hajszárítót terveznek.

ha nem derült volna ki a linkek alapján, szerepjátékozom. bocsánat. ha nagyon kíváncsi vki, nyugodtan megkeresheti fényképemet a neten, vagyok, névvel is mellékelve.